Anyák titkos, karácsonyi álmai: „Arra a csodára vágyom, amit gyerekként megkaptam”

–

Legyen könnyebb...

Anyaként kifejezetten magamba kell néznem, hogy szét tudjam szálazni, mi az a karácsonyból, ami azért van úgy, mert én vágyom rá (az ételek nagy része és 1-2 apró részlet) és mi azért, mert a gyerekeknek így a legvarázslatosabb az ünnep. És igazából ez nekünk is jó, mert szerintem az évnek ebben a szakaszában van a legtöbb „váó-pillanat”, amit csodálatos nézni a gyerekeink arcán. Mindig jó szülőnek lenni, de decemberben aztán különösen. És ugyanígy: mindig fárasztó szülőnek lenni, de decemberben aztán különösen, mert sajnos a Mikulás, a Jézuska, az angyalok, a manók és mindenféle csodateremtők a legtöbbször nem egyedül „dolgoznak”, hanem velünk.

Így a legtöbb anyai ünnepi kívánság csodát kér – egy kis könnyítéssel.

„Pizsis pizzarendelős a karácsony, de csak álmaimban, eddig még (szerintem szerencsére) nem volt ilyen” – írja egy anyuka az álomkarácsonyra.

„Felfogadnék valakit hogy kitakarítson és vásárolja meg és készítse elő az alapanyagokat a kajához, a többi része ugyanúgy lenne, mint ahogy csinálni szoktuk” – írja egy másik sorstárs. 

„Reggelre gyönyörűen díszített fa, a lakásban patikarend. Az egész lakás gyönyörűen, gazdagon és stílusosan díszítve. Pizsamában van a kiscsalád, forró csoki és bőséges reggeli. Aztán nem tudom, mi történik, de késő délután (sötét) van, fantasztikus, sokféle az ünnepi vacsora, amitől nem leszünk rosszul, hiába esszük tele magunkat. Mindenki beszélget, kacag, szereti egymást (már a nagy családom is itt van). Utána karácsonyi hangulatú ruháinkban elkezdjük kiosztani az ajándékokat és mindenki tökre örül és könnyezve ölelgetjük egymást” – foglalja össze kívánságait Anikó.

„Én ugyanúgy csinálnék mindent, ahogy szoktuk, csak elmennék előtte valamikor egy hétre nyaralni/telelni” – foglalja össze a nyugodt ünnep titkát a rápihenésben Emma. 

A legtökéletesebb leírása következik annak, hogy sokan élvezzük a karácsonyi felhajtást, csak a fáradtságot hagynánk ki: 

„Főzni, díszíteni, vendéget várni, és nem elfáradni.”

A legszívszorítóbb számomra ez a lista volt: „Legyen időm lelkileg és fizikailag is nyugalomban készülni, vagyis karácsony előtt legyen két hét szabadságom. Szenteste legyen többfogásos vacsora, 3-4-féle süti. És legyenek itt a szüleim, legyen együtt a nagy család, legyenek velünk, akik már nincsenek köztünk. Nem akarok sírni.”

Azt hiszem, ehhez is nagyon-nagyon sokan tudunk kapcsolódni.

Legyen hó!… És mesekarácsony

„Én egy olyan igazi, klasszikus karácsonyt szeretnék. Kandallóban lobogó tűzzel, fagyönggyel, karácsonyi pudinggal, karácsonyi játékokat játszva, szóval azt a tipikus mesekönyv-karácsonyt szeretném” – írja Vera.

„Én az egész családdal (nagyszülők, unokatesók, mindenki) kibérelnék egy nagy házat valami gyönyörű helyen. Olyat, ahol mindenkinek saját szobája és fürdőszobája van, és ki van díszítve a ház karácsonyi fényekkel és nagy karácsonyfával. Ott lennénk együtt az ünnepek alatt. Lenne a gyerekeknek játszószoba, de lenne közel erdő is, ahol kirándulhatunk, lenne szauna, lenne lehetőség előre ételt rendelni, de a főzni szerető rokonok is kiélhetnék magukat a hatalmas és felszerelt konyhában. Senkinek nem kellene olyat csinálnia, amit tehernek érez, csak együtt lennénk pár napig és mindenki tudna pihenni is. És nyilván lenne hó is” – mondja Betti.

A lényeg sokak szerint még mindig az, hogy „Legyen hó!” (aki nem tudná, ez egy dal a Jégvarázsból, amit a lányos anyák 99 százaléka egymilliószor meghallgatott): 

„A szokásos karácsonyunk a szokásos hagyományainkkal, és HÓVAL… sok-sok hóval.” 

„A hótól kint minden olyan földöntúlian csendes lenne. És az éjszaka pedig világos, mert a csillogó hókupacok visszaverik a csillagok és karácsonyi díszek fényét. És vizes kesztyűben, piros arccal jönnénk be a lakásba a havazásból, és szólna a zene, ahogy szokott… és talán szánkóval húznánk a gyerekeket a templomig a pásztorjátékra. És hazafelé a hóesésben lesnénk, hogy melyik ablak mögé hozták már meg az angyalok a karácsonyfát.”

„Barátokkal sütős-főzős, reggelig beszélgetős az eszményi karácsonyom. Mindegy, hogy hol zajlik, csak ne legyenek elvárások és lehessen szépen felöltözni. Másnap sokáig alvós, pizsiben kávézós-filmnézős. Kötelező a szaloncukor-lopkodás a fáról és része a sok-sok nevetés” – foglalja össze valaki más a számára legfontosabbakat.

Van, aki Stars Hollow-ba vágyik: „Én olyasmit szeretnék, mint amit az amerikai filmekben látni: 

kisváros, gyönyörűen feldíszítve, természetesen havas, lehet korcsolyázni a város közepén.”

Van, aki egy óriási téli vidámparkba menne, a kandalló, a szauna és a dézsafürdő pedig sok mindenkinek az álmai között szerepel.

Sok közös játék, séta és beszélgetés színesíti a legtöbb anyuka mesekarácsonyát. De van, aki a legszűkebb családdal ünnepelne csak egy távoli helyen, úgy, hogy minden készen várja.

Többen vágynak a Holiday című film kis angol házikójába (én azért a másik, amerikai otthont sem utasítanám vissza). Sokan választanának egy erdőszéli kisházat, mások egy nagyobb, hegyi verziót, ahol nemcsak a családjuk, de az egyedül ünneplő barátaik is kényelmesen elférnek.

A legtöbben azért inkább valami eldugott, privát szálláshelyre vonulnának el, de egy anyuka ezt írja nagyvonalúan: 

„Lehetnek ott mások is, nem bánom, ha normálisak.”

Legyen kevesebb hagyományos karácsony

„Puerto Ricóban függőágyban koktélt kortyolgatva karácsonyoznék. Mondjuk, a teljes családommal. Anyum, tesóim, porontyok + animátor és bébiszitter” – fogalmazza meg egy kivételesen nem hóra vágyó anyukatárs. 

„Jó messze mennék innen a gyerekeimmel, a tengerpartra, egy kis házba, térerő nélkül. Nem főznék semmit, hanem rendelnénk. Nem takarítanék, a fát feldíszítenénk együtt, egész nap játszanánk, nevetgélnénk, ez lenne három napon keresztül. Egy álom lenne.”

Van, aki egy távoli szigetre menne barátokkal, ahol csak a személyzet van rajtuk kívül, és egész nap masszíroztatna… szóval a hómentes karácsonynak is meg lehetne adni a módját. 

Van, aki a káoszra vágyik

„Karácsonyeste az egész családommal együtt szeretnék lenni. Szeretném továbbá, ha káosz lenne, ha mindenki egyszerre beszélne, ha nem találnánk a talpat, a macska megenné a pulykát. De aztán szenteste minden elcsendesülne, a kandallóban ropogna a tűz. Eszünk, vidámak vagyunk, ajándékbontás után filmet nézünk vagy kimegyünk sétálni a hóba. A sors furcsa fintora, hogy kettesben ünneplek a kisfiammal, pedig világéletemben arra vágytam, hogy együtt legyünk mindannyian karácsonyeste, felőlem exek is jöhetnének.” 

Nagyon sokan írják, hogy nincs bennük megfelelési kényszer, így megteremtették az olyan karácsonyt, ami az ő családjuknak ideális. Akkor is, ha ez esetleg bántja a szüleiket, és akkor is, ha ez halrudacskát vagy svéd húsgolyót jelent. És szerintem ebben is van valami csodálatos. 

Ahogy írja valaki: 

„Csak legyen együtt a család, ne kelljen semmin stresszelni, kapkodni. Újra azt a csodát, azt a belső melegséget szeretném érezni, amit gyerekként. Hiányzik nagyon!”

Nektek milyen (lenne) a tökéletes karácsonyotok?

Tóth Flóra