10 + 1 biztos siker könyvajándék gyerekeknek
A karácsonyra minden kiadó különös gonddal készül, hiszen ilyenkor még azok is vásárolnak könyveket, akik amúgy nem követik a friss megjelenéseket. Épp emiatt elképesztő most a túlkínálat. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a könyvrengetegben. Néha már Both Gabi is csak kapkodja a fejét, de azért hozott egy erős válogatást karácsony előtt: ezekben a könyvekben biztosan nem csalódtok, és nemcsak ti, hanem a gyerekeitek is élvezik majd a gyönyörű képeket meg a szívhez szóló, vicces vagy épp hasznos történeteket.
–
Karácsony- és újévváró történetek december minden napjára
Négyéves kortól bármeddig
Bajzáth Mária értő, érzékeny válogatásában és Endrődi Kata csodálatos rajzaival jelent meg az idei év egyik legjobban várt könyve. Olyannyira várták az olvasók, hogy már a második kiadás is elkészült: az elsőt, ami pár hete került ki a nyomdából, ugyanis már előrendelésben elkapkodta a Népmesekincstár mesepedagógiai sorozatának lelkes követőbázisa. Bár már bőven adventben járunk, még mindig nem késő beszerezni ezt a kivételes könyvet.
A kötetben szereplő népmesék, legendák és történetek a karácsony és az újév jelképeit taglalják, azokról az ünnepet kísérő jelenségekről mesélnek, amelyeket olyan sűrűn látunk ilyenkor akár tárgyiasult formában is, de az eredetükkel nem biztos, hogy tisztában vagyunk.
„Miért pont ezüst fenyőtoboz vagy jégcsap, alma vagy füzér kerül a karácsonyfára? Miért állítunk betlehemet? […] Miért sütünk adventkor mézeskalácsot? […] Miért kell tele lennie az erszénynek újévkor? Miért hoz szerencsét a kéményseprő és a patkó” – írja előszavában Bajzáth Mária, akit a kíváncsi gyerekek visszatérő kérdései ihlettek ennek a könyvnek a megírására.
Évekig kereste és kutatta a pontos válaszokat a népmesékben és az emberiség kultúrtörténetében, mire megszületett ez a szépséges kötet, amelynek közös olvasása nem csupán az együtt töltött időnek ad különösen értékes fényt azzal, hogy megmutatja az ünnep valódi lényegét, hanem a gyerekek (és a felnőttek) tudását is tágítja, végső soron pedig önmagunk megértését is elősegíti.
A tematikusan felépített 33 meséhez különböző interaktív közös játékok és kézműves ötletek is kapcsolódnak. Készíthetünk mécsest, mézes diót, madáreledelt, virágoztathatunk gyümölcsfaágat, együtt énekelhetünk, miközben minden tevékenységnek megismerhetjük a kultúrtörténeti hátterét.
Elképesztően komplex ünnepi élményt kaphatunk ettől a szépséges, kézbe simuló könyvecskétől, amelyhez Endrődi Kata a meséket bevezető részletgazdag iniciálékba építette be az adott történet figuráit. A képei önmagukban is mesélnek.
Gazdag tudásanyag, ész, szív és lélek árad a kötet minden oldaláról. Igazi ajándék lehet az egész családnak.
(Lampion Könyvek)
Érzelmes mackók
Kétéves kortól bármeddig
Agata Królak lengyel illusztrátor biztosan nem felejtette el, mit érez egy kisgyerek, aki még csak most tanulja a világot. Rengeteg élményt és érzést élnek át a kicsik, ezeket roppant nehéz felismerni, pláne értelmezni. Ám az ő érzelmes mackói a hétköznapokban előforduló élethelyzetekben mutatják meg, hogy minden érzés érvényes lehet.
Az egész oldalas, rendkívül plasztikus, nagyon szerethető mackófigurák mellett ilyen és ehhez hasonló rövid szövegek olvashatók Mócsai-Karaba Márta fordításában:
„Úgy érzem magam, mintha elrontottam volna a kistesóm játékát. […] Úgy érzem magam, mintha nem mehetnék csúszdázni. […] Úgy érzem magam, mintha a nagypapáméknál lennék, ahol nincsenek játékok.”
A magányos, izgatott, lelkes, unott, elégedett, szégyenlős, kétségbeesett, tanácstalan, nyugtalan, irigy vagy épp kíváncsi mackók/gyerekek biztosan roppant hálásak lesznek érte, ha minden egyes nap előveszitek ezt a könyvet.
Nem lehet megunni! Ráadásul biztosan jól „bírja a gyűrődést”, mert a vastag lapok kifejezetten jól lapozhatók, így a gyerekek is elboldogulnak vele.
Én nagyon elégedetten brummogok, annyi biztos! Gyerekkezekbe vele! (Csirimojó)
Gyikuci
Hároméves kortól bármeddig
Marta Guśniowska korábbi, Ha lúd, legyen kövér! című könyvét már tavaly is ajánlottam nektek ITT, ami a gyerekkori depressziót dolgozza fel elképesztően szellemesen, humorosan és költőien. A szerző ismét egy nagyon összetett témához nyúlt, mindegyik része tabunak számít: ezek pedig a gyerektelenség, az örökbefogadás és a kirekesztés.
Ha azt hinnétek, hogy ez egy „érfelvágós” kötet, ami nem való a gyerekeknek, tévedtek. Épp ilyen könyvekre van szükségük, amelyek ennyire okosan, humorosan, lényeglátón ágyazzák történetbe a legfontosabb kérdéseket, és egyúttal a válaszokat is megadják.
Egy boldog kacsapár egyetlen vágya, hogy legyen utódjuk, de mivel nem sikerül, ezért elmennek a Tojásotthonba, ahol kiválasztanak egy elárvult tojást, amiből egy krokodil bújik elő. A csavaros, mégis jól követhető történetben innentől kezdve egyik meglepetés érkezik a másik után. Sokszor hangosan felkacagtam, de az is előfordult, hogy potyogtak a könnyeim Pászt Patrícia érzékeny, plasztikus magyar szövegének olvasása közben.
Jola Richter-Magnuszewska illusztrálta a könyvet, a jól felismerhető, nagyon lengyeles, groteszk látásmód életre keltette az összes figurát. Az alaposan kidolgozott, kollázsszerű képeken sokáig elidőzhetnek a gyerekek, de a felnőttek is.
Nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük a régiónk kortárs alkotóit is. Én hálás vagyok, hogy ez a két kiváló művész a magyar olvasók számára is elérhetővé vált a Wonderland Alapítvány munkájának jóvoltából. Keressétek meg ezt a kiadványt, biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok megbánni, mert ez egy olyan történet, amit ezerszer is el lehet olvasni. Mindig újabb és újabb rétegei tárulnak majd föl, annyira gazdag, és a képeket sem lehet megunni!
Mur és az esti erdő fénye – Esti mesék
Hároméves kortól bármeddig
Kaisa Happonen és Anne Vasko sorozatának első kötetéről épp egy évvel ezelőtt ÍRTAM, és már akkor is roppant lelkesen ajánlottam nektek ezt a kivételesen érzelemgazdag mesét.
Nos, talán nem nagy meglepetés, ha a folytatással kapcsolatban is épp ennyire lelkes vagyok. A megfoghatatlanul lírai történet főszereplője Mur, a medvebocs, aki felfedezi az erdő és a természet csodáit, a napot, a holdat, a szelet. Ebben a kötetben a fény, a sötétség, a hó és sokféle madár is szerepel. Megismerhetjük a Sarki Rókát, és megérezhetjük, mit is jelent valójában a sejtelem. Végső soron Kaisa Happonen rövid, lírai szövegei és Anne Vasko többnyire kétoldalas szemkápráztató képei
arra ébresztenek rá bennünket, hogy mindannyian a természet részei vagyunk, és kutya kötelességünk vigyázni rá.
Patat Bence megint remekelt a fordítással: nagyon nehéz ezzel a roppant kevés szóval átadni a legmélyebb, szinte filozofikus tartalmat úgy, hogy ne forduljon át giccsbe, és még a gyerekek számára is átélhető, értelmezhető legyen a lényeg.
Elmeséltem egy háromévesnek az egész történetet egy szuszra. Az, hogy elvarázsolta, nem kifejezés. Elvitte magával aludni a könyvet. Bár jeleztem neki, hogy egy kicsit kemény volna hálótársnak, kijelentette: „Nem baj, ma akkor is Murral alszom.”
Az a jó ebben a kötetben, hogy Murral nemcsak aludni, hanem álmodni is lehet, például egy élhető világról... (Luther Kiadó)
A költözés
Hároméves kortól bármeddig
Illés-Süli Rózsa első kötete minden szempontból rendhagyó. Nem csupán azért, mert a saját kezével építette föl az egész mesevilágot, méghozzá a szó szoros értelmében, hanem azért is, mert egy olyan nehéz témát írt meg benne, mint a költözés. Nagyon sok kisgyerekes család választotta a kivándorlást épp a gyerekek érdekében.
A kötetben Nyúl Tóbiás és Egér Elemér került össze a Cickafark réten, hogy vigyázzanak Herbert Bárány úr házára, aki villámgyorsan eltűnik onnan, mert „nem bírja”. A két barátot bízza meg, hogy öntözzék a virágokat és etessék a cicákat, amíg távol van. Nagyon sokat bénáznak persze, hiszen még sosem voltak ilyen komfortos helyen, mint a könyvekkel telezsúfolt otthon. Herbert úr birka, de talán nem is annyira, ez ebből a rövid szövegrészletből is kiderül:
„Hogy a pökhend és a rikács, no meg a fólia és harács. Meg a honvágy és a magányosság, meg a kirekeszt és az értékrend, és nem bírta már tovább se ezt, se azt.”
Persze ez a kötet nem csupán arról szól, hogy a szerző beszóljon a rendszernek, de akkor is elég bátor és a könyvben igen helyénvaló szövegbetét volt.
A barátság, az otthonkeresés, sok-sok humoros bénázás teszi szórakoztatóvá ezt a rövid, szerintem egyestés mesét.
A releváns téma mellett a kivitelezése is szokatlan: Illés-Süli Rózsa nemezből készítette saját kezével a szereplőket, a környezetet pedig miniatűrökből építette hozzá. Szerintem gyönyörű, nagyon kézre álló és igen fontos kötet született. Rengeteg kivándorló magyar családnak adhat kapaszkodót és reményt arra, hogy egyszer talán még visszatérhetnek oda, ahol születtek. (Troubadour Books)
Minden hiba kinyit egy ajtót
Hároméves kortól bármeddig
Az ausztrál pszichológus, Shona Innes és a magyar illusztrátor, Agócs Írisz Ölelj meg!-sorozatának legújabb darabja ismét hiánypótló témát tálal a gyerekeknek. A kicsik sokszor elveszítik a türelmüket, amikor szeretnének valamit jól csinálni, ám elsőre, másodszorra és sokadszorra sem sikerül nekik. Pedig a hibázás az egyik legfontosabb tapasztalásunk a felnőtté válás nehéz útján. Egyszerűen önismeretre sarkall bennünket minden hibás lépésünk.
Amellett, hogy roppant motiváló Shona Innes lényegre törő, egyszerű szövege (Rét Viktória kiváló fordításában), érvényesíti a kudarccal járó nehéz érzéseket a gyerekekben, és bátorságot önt beléjük ahhoz, hogy máskor és máshol újra megpróbálják azt, ami addig nem sikerült nekik.
A nyitott/zárt ajtók szimbolikájával világítja meg a szöveg, hogy néha azt is elfelejtjük a kudarc miatt, amit addig már elértünk, szóval az önértékelésünket is táplálja.
(Látjátok, máris magamra vonatkoztattam a szöveget, és elfelejtettem, hogy elvben ez a gyerekeknek szólna.)
Remek, jól érthető technikákat is mutat, például akkor, amikor arra biztat bennünket, hogy bátran beszéljünk arról, ami nem megy, hiszen a titkolózás még inkább elmélyítheti a nehézségeket, és a bocsánatkérés fontosságára is kitér. Minden hiba elnézhető, ha bevalljuk. Magunknak és másoknak is. Minden hiba legyőzhető, ha segítséget kérünk, és minden hiba vállalható, hisz emberek vagyunk.
Agócs Írisz összetéveszthetetlen képein bánatos elefántok, szomorú nyulak vagy szúrós sünök szerepelnek, de tévedés ne essék: ők mind mi vagyunk. Igen, az egérlyukba szorult elefánt is!
Az egyoldalas utószóba Szél Dávid pszichológus gyakorlatilag belesűrítette a szülőség legfontosabb alapelveit, bátran ajánlom, hogy fogadjátok meg a tanácsait!
Vigyétek magatokkal bárhova ezt a kisebb táskákba is beférő, könnyű könyvet, ami az egyik legnehezebb témában is támaszt ad nektek, szülőknek, és a gyerekeiteknek is. (Pagony Kiadó)
Karácsony Lármafalván
Háromévestől hatéves korig
Az 1963-ban született kötet először jelent meg magyarul a sokat foglalkoztatott, skandináv nyelvekben oly járatos Patat Bence fordításában. A régi karácsonyokat idézi meg mind Astrid Lindgren szövege, mind pedig Ilon Wikland illusztrációi. Egy ideális karácsonyt mesél el Felsőlak, Középlak és Alsólak lakóinak életéből, ugyanis mindössze három ház található Lármafalván, plusz az idős és vak nagypapa, aki hiába csak Britta és Anna nagypapája, az összes többi gyerek is sajátjaként tekint rá, ahogy ő is mindegyiküket ugyanúgy szereti.
Tulajdonképpen semmi különös nem történik a mesében azon kívül, hogy megismerjük három karácsonyi nap történetét és hagyományait, de épp ez a jó benne:
megtudjuk persze, hogy Bosse a lószagot és a csengőszót szereti legjobban, Lasse a messzire világító fáklyát, amivel szánkózni lehet, a lényeg mégis az, hogy mindenki együtt van, mindenki kiveszi a részét a munkából, sokat esznek, sokat nevetnek, és nagyon várják a következő karácsonyt, mert „együtt lenni jó”! (Móra Kiadó)
Kőris kapitány és Kisjeges
Kortalan könyv, mindenkinek és bárkinek
Nemrégiben ÍRTAM egy hosszabb cikket a silent bookról: nagyon leegyszerűsítve azt jelenti ez a kifejezés, hogy kizárólag a képek mesélik el a történetet abszolút szavak nélkül, és ki-ki maga értelmezheti az aktuális állapotának vagy korának megfelelően.
Ez a műfaj az alkotónak éppúgy nagy szabadságot ad, mint a befogadónak.
Rácz Eszter Anna egy hajóskapitány és egy elárvult jegesmackó történetét mutatja meg nekünk kollázstechnikával készült, nagyon kifejező képeivel. A kollázs azt is lehetővé teszi, hogy a figurák sokkal plasztikusabban, kvázi mozgásban jelenjenek meg előttünk. A gyönyörű színek, beszédes arcok, hosszúra nyúlt kezek sokszor többet mondanak, mint a szavak. Szerintem egyetlen estébe nem is fér bele a történet, újra és újra elő kell venni, hogy végigmesélhessük az egészet.
Én most nem szeretném felfedni a saját olvasatomat, bár szerintem elég nyilvánvaló, de rátok bízom, és egyben arra biztatlak benneteket, hogy ismerkedjetek meg ezzel a műfajjal is. Higgyétek el, sokszor tartalmasabb egy-egy silent book, mint egy betűkkel telezsúfolt, népszerű gyerekkönyv, ami semmiről nem szól. (Csimota Kiadó)
Néha sírok
Kicsiknek és nagyoknak is
A silent book mellett a picture book is viszonylag ismeretlen műfaj nálunk, bár ez már némiképp elfogadottabb a szülők számára, mert a bennük megjelenő minimális szöveg ad némi kapaszkodót a meséléshez.
Turi Lilla egészen unikális alkotó, aki már nemzetközi sikereket is magáénak tudhat, és aki egyáltalán nem törekszik arra, hogy úgynevezett „szép” képeket hozzon létre. Persze kinek mi a szép.
Eleinte én is idegenkedtem kicsit a rikító színektől és az elnagyolt, gyerekrajzokra emlékeztető figuráktól, de most már abszolút szépnek látom a jól megkonstruált képeit, és még a témájával is abszolút képes voltam azonosulni.
Hangosan vinnyogtam az egymondatos szövegeken, amikor először láttam a könyvet. Ez csak azért volt kicsit kellemetlen, mert nyilvános helyen történt, és lehet, hogy hülyének néztek, de cseppet se bántam.
Nos, attól annyira jó ez a könyv, hogy még a sokadik olvasáskor is elementáris hatással van rám. Mélyen együttérzek a benne szereplő, kicsit Harisnyás Pippi figurájára hajazó kislánnyal, aki egyetlen nap történetét meséli el képeivel, és azokat a helyzeteket mutatja meg, amikor egyszerűen nincs más megoldás: sírni kell.
Igen, néha az is baj lehet, ha kerek a pirítós. Meg az is, ha fűzős cipőt kell fölvenni egy reggel, vagy ha este sötét van a szobában, mert „Éjszaka muszáj sírnom”.
Nem csodálkoznék, ha nagyon népszerű lenne ez a könyv a kisgyerekes családok körében, és a szülőknek sokat segíthet abban, hogy elfogadják a gyerekeik érzelmeit, nem beszélve magukról a gyerekekről! Az egyik kedvencem lett ez a könyv idén. Forgassátok ti is sok haszonnal és nagy szeretettel! (Csimota Kiadó)
Bozontka falja az életet
Háromévestől hatéves korig
Jennifer Aniston, igen, a Jóbarátok világsztárja, remek verses mesét írt egy Bozontka nevű ebről, amit Szabó T. Anna nagyszerű fordításának köszönhetően olvashatunk most már magyarul is.
Bozontkának remek pedigréje van, a családja minden tagja kiváló valamiben, ő viszont semmiben sem érzi magát elég jónak, ezért nem túl boldog.
Ám aztán egy napon véletlenül kiderül, hogy olykor a leghétköznapibb dologban is lehet kiválóan teljesíteni.
Az egész sztorit nem szeretném elárulni, olvassátok el inkább! Mindössze egy igen rövid esti mesényi szöveg szerepel a könyvben, de Bruno Jacob mozgalmas és vicces illusztrációi bőven adnak látnivalót a gyerekeknek.
Természetesen a könyv jóval több ennél, fontos üzenete van, és azon túl, hogy Jen az utószóban a saját mentett kutyáiról ír igen szépen, az is nyilvánvaló, hogy az önbizalomhiányos gyerekeknek is erős lelki muníciót jelenthet a könyve! (Manó Könyvek)
Várakozós – Adventtől vízkeresztig mese- és játékkönyv
Négy és nyolc év közötti gyerekeknek ajánlom, meg persze a szüleiknek
Kertész Erzsi író és Lovász Andrea szerkesztő arra szövetkezett ebben a szívet melengető kötetben, hogy december elsejétől egészen január hatodikáig, ahogy az alcímben is szerepel, minden egyes napon előkerüljön a könyv, és az ünnepről beszélgessen a család.
A hagyományok életben tartása, a közös minőségi időtöltés és a felhőtlen mesélés is megvalósulhat a nagy rohanás helyett. Lelassít, felkészít az ünnepre, szórakoztat és ismereteket közvetít.
Kertész Erzsi minden egyes napra írt egy remekbe szabott, vicces mesét, sőt olykor verset is, ami sokszor kapcsolódik az aktuális ünnephez, például a Luca-naphoz, a betlehemezéshez vagy a Mikuláshoz, Lovász Andrea pedig a kultúrtörténeti érdekességeken túl, még különböző együtt végezhető kézműveskedésre is tippeket ad. Konkrét leírások és az elkészült tárgyak is szerepelnek a könyvben.
Ónya-Oláh Dóra a gyönyörű illusztrációk mellett minden történet után rajzolt egy vicces elfecskét, aki különböző kérdéseket tesz föl a gyerekeknek, vagy hasznos tippeket ad nekik, ezzel is elősegítve az interakciót. Imádtam, hogy harmincháromféleképpen jelenik meg a könyvben!
Hasznos könyv, nem vitás! (Cerkabella)