Címke: gyász

„Borzalmasan szenvedek attól, hogy nem tudom, mit érezhetett, mire gondolhatott a kis ötéves, bölcs fejével. Tudta- e, hogy mi vár rá? Vajon milyen embertelen fájdalmai lehettek? Gondolt-e arra, hogy rossz szülei vagyunk, mert hagyjuk, hogy ez megtörténhessen vele. Vele, aki csak ránk számíthatott. És mi cserben hagytuk, mert nem tudtuk őt megmenteni.” A Svájcban élő anyuka, aki nemrégiben hosszas küzdelem után végül elveszítette a kislányát, ismét írt nekünk.

Születésnapi köszöntő anyának

Nem tud fájni, ha kitépni sincs mit a mellkasodból.

Szívszorító olvasni, hány, de hány alkalommal képes felállni valaki a betegségből, kezd neki újra és újra az életnek, a reménynek, hogy aztán kiderüljön, a kór még mindig ott pusztít a szervezetében.

Ribizliszezon, nyár, összeérő vagy majdnem összeérő női kör. Halál, és a fontos kérdések, amik maradnak utána. Nyolc évvel utána is.

„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”

„Együtt legyőzünk mindent, legyűrjük ezt az utat is… felváltva vezetnénk, ha itt lehetne, és csak mondaná, én meg nem félnék a dudáló kamionoktól…” Szentesi rendhagyó útinaplója Olaszországból:

„Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk.” Elolvastuk Angela Murinai: Mikor feltámad a szél című kötetét.

Vajon lehet egy tizenhat éves lány sebeit tizenegy év múltán gyógyítani?

Fotók, üzenetek, közösségimédia-profilok és bejegyzések – ez marad utánunk a virtuális térben a halálunk után. De mit tudnak ezzel kezdeni az örököseink, akár technikailag, akár lelkileg?