Az egy dolog, hogy mi mit gondolunk a magyar oktatási rendszerről, az iskolákról, és benne a gyerekeinkről. De vajon hogy látják ő maguk a helyzetet, belülről? Kamasz szerzőnk, Csenge, összeírta, hogyan állna neki az oktatási reformnak.
Éljen, mindjárt vége a tanévnek! Ajjaj... mit fogok kezdeni a gyerekkel 11 hétig? Ismerős? Nekünk is. A wmn.hu pszichológus szerzője hasznos tanácsokat ad arra, hogyan osszátok be a gyerekek nyarát. Tanulni, gyakorolni például tilos! A nagyi viszont (ha van) erősen ajánlott.
„Ilyen fizetés mellett hogy van ennyi energiád?” – kérdezik rendszeresen Joós Andrea budapesti tanárnőtől. A válasza: ha jól állsz hozzá, akkor a gyerekek nem elszívják az energiádat, hanem feltöltenek. Minden szülő ilyen tanárt szeretne a gyerekének.
Gimnazista szerzőnk, Deli Csenge motiválni próbál. Összeválogatott néhány képet és szöveget az iskolaév utolsó előtti hétfőjére. Szerintünk neki legalább akkora szüksége van rá, mint nekünk. Úgyhogy, hajrá, Csenge! És hajrá iskolások!
Miért hordozzák magukban az élményt az áldozatok akár évtizedekig? Miért baj, ha egy iskola a saját hírnevét a gyerekek jogai elé helyezi? Az, ami a pannonhalmi bencés gimnáziumban történt, miért történhet meg bármelyik magyar iskolában? Dr. Gyurkó Szilvia írása.
Jó tudni, hogy a pszichológus is kiborul, ha a gyereke az utcán hisztériázik, ő is tanácstalan, ha behívatják az iskolába a fia csínytevései miatt. A wmn.hu szerzője, Szalánczi Kriszta pszichológus két kamasz gyerek anyukája. És ő sem tökéletes.
Vajon mitől szól ekkorát egy iskolai táblára írt üzenet fotója? Mitől olvassák el százezrek? Mitől érzik úgy sokan, hogy Dia néniből minimum oktatási minisztert kellene csinálni?