Három hét, öt város, hatvan fotó – D. Tóth Kriszta gigantikus amerikai képgalériája
2015. augusztus 20.
|
DTK
| Olvasási idő kb. 2 perc
Még friss az élmény, még tombol a „jetlag" (vagyis az időeltolódás miatti kialvatlanság), még nem fogtam föl teljesen, hogy újra itthon vagyok. Felnőtt életem leghosszabb nyári vakációja után néhány nappal összeszedtem nektek a kedvenc fotóimat az utazásról. A teljesség és mindenféle fotográfiai tökéletesség igénye nélkül. Csakúgy, mint tavasszal Isztambulban, most is kizárólag a telefonomat használtam, és most sem az hajtott, hogy minden „kötelezőt" megnézzek és megörökítsek. Inkább egy-egy jellemző hangulat, érdekes részlet vagy különleges pillanat érdekelt. Sok mindent le sem fotóztam, mert úgy éreztem, egyszerűen csak élvezni szeretném az élményt... A három hét alatt öt várost jártunk be, hol hosszabb, hol rövidebb időt töltöttünk el bennük. A végén pedig, Philadelphiában, húsz év után újraegyesítettük a férjem kettészakadt nagycsaládját. Elfáradtunk, feltöltődtünk, élveztük minden percét. Nézzétek végig a képeket, utazzatok velünk ti is! D. Tóth Kriszta képei.
A fotókra kattintva nagy méretű, lapozható képgalériát találsz.
New York, amit nem lehet kihagyni
Los Angeles, az utánozhatatlan
San Francisco, az örök kedvenc
Washington D.C., ahová jó volt visszatérni
Philadelphia, ahol újraegyesült egy régi nagycsalád
Olaszországban láttam először a tengert. És noha kisgyerekként még nem fogtam fel, mit is jelent ez, mai fejjel elképesztően hálás vagyok a családomnak. És nemcsak azért, mert ez az élmény egy életre megalapozta a sós víz és az olasz kultúra iránti rajongásomat, de azért is, mert azóta tudom: sajnos rengeteg embernek nem adatik meg az utazás lehetősége.
Alapélményem volt New Yorkban a szédülés. Nem múlt el hét nap alatt sem, pedig azt hittem, idővel megszokom a hatalmas tereket, a nagy magasságokat, a villámgyors lifteket, a nyaktörő érzést, amikor keresem a szememmel egy épület tetejét, vagy a rémületet, amikor elszáguld mellettem egy metrószerelvény.
Al Ghaoui Hesna a férjével és két gyerekükkel vágott neki Amerikának. Mostantól egy évig kedvenc témáját, a félelmet és a poszttraumás növekedést kutatja a Berkeley Egyetemen, San Franciscóban. És közben, amikor csak ideje engedi, naplót vezet, amit ti is olvashattok nálunk.
„Nagyon furcsa érzés, amikor negyven fölött egyszer csak nyomsz egy RESTART gombot az életeden, és egy új országban, majdhogynem elölről kell leraknod a pároddal a családi életetek, a mindennapjaitok alapjait.” Hesnáék lassan berendezkednek, iskola, óvoda, telefon, kocsi, munka, közösség… És semmi nem megy zökkenőmentesen. Amerikai napló, 2. rész.
Csalódott vagyok. Megint. Elindultam egy pályázaton, amin nem értem el helyezést. És nem csak hogy csalódott vagyok emiatt, de megkérdőjelezem minden eddigi elért eredményemet. Megint. Ismerős? Üdv a klubban. De honnan jön ez? Át lehet fordítani a kudarcot sikerré? És mi van, ha egyébként, amit kudarcnak vélünk, valójában nem is az?
Egyetlen TikTok-videó is elég, hogy vásárlási trendet indítson. Az ünnepi szezonban az ajándékozásra fókuszáló kampányok és hashtag-ek milliárdos forgalmat generálnak.
Az ünnepnek érdemes megadni a módját, ezért a karácsonyi terített asztalon akkor is dukál valami finom nedű, ha amúgy a hétköznapokon kerüljük az alkoholfogyasztást.