D. Tóth Kriszta: Nincs mit – Koronanaplók
Ha másra nem (de persze: másra is), arra biztosan jó volt az elmúlt két és fél hónap, hogy ránézz az életedre. Magadra. A döntéseidre. A félelmeidre. A korlátaidra. Miben vagy? Kivé lettél? És ki akarsz lenni? Rengeteg hatás ért mindannyiunkat falon belülről és azon kívülről is, ezért indítottuk a Koronanaplók sorozatot. És ezért folytatjuk – csak lassan átnevezzük majd. Mert az élet történik tovább, és nincs hova hátrálni belőle. Ha másra nem, arra biztosan jó volt az elmúlt két és fél hónap, hogy ki merd mondani: nem is kell. Hátrálni. Valami ilyesmiről szól D. Tóth Kriszta… mondjuk így: szabadverse. De persze mindenkinek mást jelent majd.
–
nincs hova hátrálni
nincs mit kialudni
nincs mit kialkudni
nincs mit elhallgatni
nincs mit rátolni
nincs mit ráfogni
nincs mit bent tartani
nincs mit eltartani
mint kisujjat a csészétől
nincs mit halogatni
nincs mit takargatni
nincs mit okolni
nincs mit szépíteni
nincs mit hárítani
nincs mit holnap megbeszélni
nincs mit később
majd máskor
majd ha elalszanak
majd ha felébrednek
majd nyaralás után
majd ha lementek az ünnepek
most nem aktuális
nincs itt az ideje
a karantén kedvéért
a békesség kedvéért
az anyámért
az anyádért
a gyerekért
a nyugalomért
a látszatért
a státuszért
mert hát mégiscsak
meg különben is
most halt meg
most született
nincs jól
nem vagyok jól
fárasztó napom volt
fontos munkára készülök
mire mennék vele
úgyis
úgysem
a múltkor is
mindig ez van
minden más bizonytalan
legalább ez
legalább itt
legalább most
legalább te
legalább ő
meg ugye ők
ha már így alakult
nincs több...
nincs több rávetítem
nincs több manipulálom
nincs több lenyelem
nincs több elharapom
a mondat végét
a lényeget
a kérdést
az érzést
nincs mit eljátszani
nincs több szerep
mindent eljátszottunk már
nincs hova hátrálni
magadból
D. Tóth Kriszta
