Egy anya, aki a válása után külföldre ment dolgozni, hátrahagyva a fiát. FONTOS: mindenképp olvasd el a történetét, mielőtt kommentelsz!

„Arcodon a ragyogó mosoly, a lelked meg szétzuhan összeroppanva és meggyalázva…”

A világot sokszor azok viszik előbbre, akik mernek másképp gondolkodni – még akkor is, ha a kortársaik kinevetik őket érte.

Mielőtt összepakolod a bőröndödet, – külföldön élő pszichológus olvasónk szerint – ezeket a szempontokat feltétlenül érdemes átgondolni:

Ha nem biztos alapokra érkezik egy kisbaba a családba, könnyen szétzilálhatja a párkapcsolatot.

Igaz történet egy kislányról, aki azt érzi, ő senkinek nem kell.

„És mi leszel, ha nagy leszel? – hangzik el a kérdés oly gyakran. Eleinte mit sem sejtve feleltem könnyedén, hogy tanár leszek. Ma már tudom, hogy milyen következményekkel jár ez a kijelentés. Az emberek nem tudják leplezni a döbbenetet, a sajnálatot, vagy éppen a megvetést, amit éreznek.” – Egy tanárnak készülő olvasónk vallomása.

„Ők is nemrég vettek házat, mint mi. Ők is belenyomták az összes tőkéjüket, ők is boldogok voltak, hogy a kis lakásból egy tágas térbe csöppentek. Nekik is volt egy dagi, furcsán nyávogó macskájuk, és vannak eleven viháncoló gyerekeik. Hétfő reggel volt, és egy vadidegen férfitól kellett zoknit kérnie. Egyszer csak bevillant egy értesítés a gépén. A szokásos reggeli munkahelyi megbeszélések programja volt, amely során mindenki megírta az aznapi terveit. Egyetlen üzenet várta egy Ukrajnában maradt kollégától: »A mai célkitűzés: valahogy venni egy kis kenyeret.«”