„Gondolkodjunk másképpen a gyermekotthonokban élő gyerekekről, ez az első és legfontosabb lépés! Ismerjük meg őket, lássuk meg a problémáikat, és nyújtsunk számukra segítő kezet. Ha ugyanis megfelelően reagálunk rájuk, akkor meg fogják tanulni, hogy értékesek, és más sorsot is választhatnak, mint amilyet, mondjuk, a szüleik választottak.”

„Csontokkal csak a kutyák játszanak. Elöl deszka, hátul léc. Biztosan anorexiás…” A vékony embereket is rengeteg bántás éri, erről ír vendégszerzőnk, aki maga is érintett:

Mi zajlik bennünk, amikor arról döntünk, hogyan és mennyit adományozzunk? Kiről szól valójában a jócselekedet? Mivel segítünk igazán? Mi az a hatékony altruizmus? Mint oly sok mindenre, a tudomány erre is választ ad. Íme:

Klímakatasztrófa, online pornó, társadalmi egyenlőtlenségek. Mikor, mit és mennyit mondjunk róla a gyereknek? Belőle kéne kiindulni, de ehhez jó lenne tudni az életkori sajátosságait. Ebben segít Szél Dávid hiánypótló könyve, A tabuk és dilemmák a gyereknevelésben. Interjú.

Holnap már december van. Egy hónap és véget ér ez a hullámzó, elbizonytalanító, furcsa, nehéz év. Van mit írni, van mit mondani, van mit kérni a Mikulástól – legyen az ember felnőtt, gyerek vagy akár az ő jogaikért küzdő szakember.

„Miért is kéne egymással harcolni ahelyett, hogy ideológiamentesen azon dolgoznánk: az országunk élhetőbb legyen, az állampolgárai ne szegényedjenek el, és a gyerekeink el tudják képzelni itthon az életüket?” – teszi fel a kérdést Székely Kriszta színházrendező.

Amikor valaki a traumatikus szülészeti ellátásban szerzett tapasztalatairól beszél, sokszor megkapja, hogy „ez ilyen”, meg hogy „a kismamák túlérzékenyek”, vagy hogy „a lényeg az, hogy mindenki egészséges”. Ez sajnos mind tévedés. Nem kell, hogy ilyen legyen, nem túlérzékenység bizonyítékalapú ellátást elvárni, és a mentális egészség a jóllétünk alapja. A jelenlegi szülészeti rendszer problémáit gondolta végig újságírónk két aktivista szakemberrel egy holnapi tüntetés kapcsán.

Hozhatja úgy a sors (ahogy az szerzőnk, Temesvári Orsi esetében is történt), hogy az ember egyik pillanatról a másikra nem tud úgy dolgozni, ahogy addig. Pedig ezzel a problémával idehaza több százezren szembesülnek.