„Azoknak, akik egy bántalmazónak csak a pozitív oldalával találkoztak, piszok nehéz elhinniük, hogy az áldozatok igazat mondanak” – Gyurkó Szilvi írása a bántalmazásos ügyek látszólagos ellentmondásairól.

Számít, hogy valaki milyen fotóval jelenti be a csodás hírt, hogy anyává vált? Tóth Flóra szerint igen…

Hogyan alakult az elmúlt két évben a társadalom viszonya a járványhoz és az ahhoz kapcsolódó jelenségekhez; miért szkeptikus az oltásokkal kapcsolatban a magyarok egy része (spoiler: 28 különböző ok miatt); mitől függ a maszkviselési hajlandóságunk; hogyan alakult a különböző vakcinatípusok „népszerűsége”, és hogyan állunk a teszteléshez? És: mikor lesz már vége? Filákovity Radojka Koltai Júliával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársával beszélgetett.

A kezdetekben szerepet játszott egy pulikutya, egy rádióműsor meg egy Zsiguli. És persze sok elszánt ember, akik operáltak, ápoltak, kutattak, felajánlottak, gyógyultak, támogattak. Ezzel a cikkel őket ünnepeljük. Érintettekkel és dr. Merkely Bélával, a Semmelweis Egyetem rektorával beszélgetett Milanovich Domi.

„Hiszem, hogy együtt, összefogva ki tudunk állni hétfőn az oktatásért, a gyerekekért, magunkért, a jövőért – pártoktól és pártállásoktól teljesen függetlenül.”

„Hiszen mi is történt? Egymástól teljesen független emberek kérdés, kérés vagy előzetes figyelmeztetés nélkül ítéletet hoztak rólam mint emberről és mint nőről. A testem fizikai valója, korlátai és a bénult végtagok értékmérővé váltak. Mintha megszűntem volna nőnek lenni, mert nem tudom egyedül széttárni a lábam egy férfi előtt.”

Régóta tudjuk, hogy a gravitáció támogató ereje mekkora segítséget nyújt szülés közben. De akkor mégis hogyan alakult ki a fekve szülés protokollja? És az mennyire szolgálja valóban a nők és a baba érdekeit?

Közeledik a központi felvételi, és az érettségit is elő kellene készíteni, de ilyen körülmények között már az is eredménynek számít, ha minimálisan megvalósul az oktatás. Jocó bácsi el van keseredve, és ezzel nyilván nincs egyedül…