„Nem tudom, hogy mi fog történni velem, a környezetemmel, azokkal a helyekkel, ahol felnőttem, a szomszédunkban lévő erdővel, a tengerekkel. Ez a bizonytalanság nagyon sok félelmet okoz bennem, főleg ez motivál abban, hogy kiálljak az ügyért.” – Ideje lenne meghallani a fiatalok hangját!

A játékosok 1998 óta (!) folyamatosan jelentették a zaklatásokat, de mindig elhallgattatták őket.

Hát itt tartunk ma, Magyarországon.

Az adatvédelmi aggályok miatt a Nemzeti és Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság pár napja leállította az állami gondozásban lévő gyerekek IQ-jának tesztelését. Az egész eset rámutat arra, hogy az állam nem tud elég jó szülő lenni, és a család nélkül nevelkedő, már alapból traumatizált több tízezer gyereket nem védi eléggé a társadalom. Ma van az állami gondoskodásban élő gyerekek napja. Ez pedig dr. Gyurkó Szilvia írása, olvassátok el:

„Azt mondta nekem: ne jelents fel, de… – majd valami nagyon nem helyénvaló dolgot mondott. Mintha sokan tudatosan játszanának a határokkal.”

„Bár szokatlannak tűnhet az összhang, annál kevésbé meglepő – az oktatás ugyanis mindannyiunk közös ügye” – ennél jobban valószínűleg semmi nem jellemezte a tegnap délutáni és esti demonstrációt.

„Senki sem kényszerített minket arra, hogy tanárok legyünk. De most szükség van rá, hogy mindenki, aki eljutott valahova az életben, az visszagondoljon ránk. Arra, hogy ha mi nem lennénk, akkor ők sem tartanának ott, ahol.”

Túlnyomórészt nem meghalni akarnak, hanem menekülni a kilátástalan helyzetből. A kamasz korosztályban már a járvány előtti időszakban is emelkedett az öngyilkosságot megkísérlők száma, a pandémia alatt és azóta pedig drasztikusan nőtt az esetszám. Az iskolakezdés ráadásul az egyik legveszélyesebb időszak. A szakember szerint az esetek megelőzhetők lennének. Stáhly Kata pszichológus vendégírása: