„Elegem van, hogy soha nem vagy képes rendesen elmosni a tejhabosítót!” – ha tippelnetek kellene, egy munkahelyen vagy egy otthoni konyhában hangzik el nagyobb eséllyel ez a mondat, mit mondanátok? És ha elhangzik, vajon oda vezet, hogy a megszólított fél ezentúl jobban figyel a tejhabosítóra?
A veszekedő szülők gyerekének magányáról és arról, hogy felnőve elkövetjük-e ugyanazokat a hibákat.
Minél régebb óta vagy fogoly, annál elérhetetlenebbnek tűnik a szabadság és az önállóság, mégis olyan kérdéseket teszünk fel a bántalmazottak helyzetével kapcsolatban, amik burkoltan őket hibáztatják. De mire lenne szükségük valójában ahhoz, hogy szabadon dönthessenek? És mi van az elkövetővel? Miért az egyén szintjén gondolkodunk egy sok ezer embert érintő problémáról? Ideje jobb kérdéseket feltennünk – és válaszokat is találnunk.
Tíz év egyedüllét után szerelem és összeköltözés? Senki nem mondta, hogy minden tökéletes lesz.
„Sokan úgy gondolják, a lényeg, hogy elváljanak végre, mert akkor minden rendben lesz, utána már nem fogják őket érdekelni a korábbi problémák, konfliktusok. De pont azt látjuk, hogy ha vannak múltbeli sérelmek, azok nagyon megmérgezhetik a későbbi kommunikációt. És ha van gyerek is a kapcsolatban, akkor ez többnyire rajta csapódik le” – mondja Bogár Zsuzsa pszichológus-családterapeuta, akivel H. Fekete Bernadett beszélgetett.
Illatos kávé reggel az ágyba.
Még csak ismerkedünk? Már együtt vagyunk, de még nem hivatalos? Mikortól számítunk egy párnak? A XXI. századi kapcsolatok útvesztője:
Sokan gondolják úgy, hogy mindenképp ki kell beszélnünk magunkból a konfliktusokat a párunkkal, mielőtt lefeküdnénk aludni. De biztosan ez a sírig tartó boldogság kulcsa? Vagy inkább kontraproduktív, ha fáradtan még ki is véreztetjük egymást? Szabó Anna Eszter igyekezett minden oldalról megvizsgálni a kérdést.
„Persze én sem arról álmodoztam kislány koromban, hogy egy férfi negyedik felesége leszek. Mind úgy képzeljük, hogy egy nap betoppan herceg, és olyan életünk lesz együtt, mint a Szerelmünk lapjai hőseinek. Minimum. És egyenes út a boldogtalansághoz, ha nem vagyunk hajlandók meglátni a mesét a saját életünkben, ma már így gondolom.
De tudom azt is, ez azért piszok nehéz feladat, időnként szinte lehetetlen.”
Nagyon sok ponton elcsúszhat a pénzügyi kommunikáció egy párkapcsolatban. De mit jelent, ha az egyik fél titokban költ pénzt (és nem a másik ajándékára)? Miért baj, hogy inkább csak feltételezzük, hogy a párunk mit gondol a pénzről ahelyett, hogy rákérdeznénk? Egyáltalán: miért tabutéma a pénz egy párkapcsolatban?