Dolgok, amikért örökké hálás leszek a gyerekkori sportegyesületemnek
Doffek Gábor elmeséli, mi mindent köszönhet az edzőknek, a vívásnak, és az egyesületnek, ahová 10 és 18 éves kora között rendszeresen lejárt.
Doffek Gábor elmeséli, mi mindent köszönhet az edzőknek, a vívásnak, és az egyesületnek, ahová 10 és 18 éves kora között rendszeresen lejárt.
Emlékszel még az ősidőkre, amikor az ember azért gyűjtött a Facebookon barátokat, hogy több fegyvert vagy egy új virtuális széket vásárolhasson magának? A kék közösségi oldal sokat változott, és egyre kevesebben érzik benne jól magukat. Talán mindannyiunknak meg kellene fogadnunk Dóri gyakorlatát, amivel újra és újra Marie Kondó-zza a közösségimédia-felületeit.
Azt a bizonyos biológiai órát csak a nők orra alá szokták nyomni, pedig a férfiak komódján is ketyeg. Férfiak tízezrei is szenvednek – hogy mitől, azt elmondja Herczeg Zsolt, aki számot vet az idővel, és azzal, miként használta.
„Nagyon elfáradtam, apa!”
30. Vacsora közben vonat- és repülőhangokat utánozok… És még 41 másik arról: hogyan mondhatod el, hogy gyereked van, anélkül, hogy kimondanád: gyereked van. Ha tetszett, folytasd te is a sort kommentben!
Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.
Napló arról, hogy az igazi hiányra néha csak utólag ébred rá az ember. Na meg arról, hogy miként csapja be magát a szív időnként.
„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”
Dettiék pihenni mentek. Vagy legalábbis megpróbáltak. Hogy hogy sikerült babával? Elmeséli a legújabb naplójában.
Lesújtó a statisztika, de nem reménytelen a helyzet, és rajtunk is múlik, változik-e. Szakértőnkkel arról beszélgettünk, hogyan vehetjük rá a kiskamaszokat, nagykamaszokat a testmozgásra, és miként szerettethető meg velük a sport, remélhetőleg egy életre.