Holnap már december van. Egy hónap és véget ér ez a hullámzó, elbizonytalanító, furcsa, nehéz év. Van mit írni, van mit mondani, van mit kérni a Mikulástól – legyen az ember felnőtt, gyerek vagy akár az ő jogaikért küzdő szakember.
Szerzőnk, Iliás-Nagy Kati, amikor nem cikkeket ír, akkor kürtőskalácsot árul a vásárban. Elmondja, milyen a jó kürtőskalács, és milyen a bóvli, és azt is, mire tanította a sok sütés és mire a vásárlók:
Hiába a szándék, a segíteni vágyás az egyik oldalról, és az igény a befogadásra a másikon, néha csak keserűség és frusztráció születik belőlük. Ilyenkor az embernek le kell ülni, szembenézni magával, a céljaival, a motivációival és a lehetőségeivel, majd levonni a megfelelő következtetéseket.
A macskarácsony könnyen torkollhat katasztrófába, hála a szőrös imposztoroknak, akik minden erejükkel azon vannak, hogy átvegyék az uralmat az ünnep felett. Igaz történetek következnek.
A növény is érző lény… Ha figyelsz rá, és szakszerűen gondozod, veled lesz jövőre is, és újra virágot hoz karácsonykor.
Aki azt akarja, hogy ne érjen olyan hamar véget, kezdje korábban! Immár hagyomány ez nálunk: december 26-án, estefelé megérkezik Szentesi Éva karácsonyi naplója.
Hagyjuk Kevint. Van itt annyi minden más… A kérdés az, hogy felismered-e őket csupán az első mondat alapján. Teszteld magad! (Figyelmeztetés: ez a kvíz nem olyan könnyű, mint aminek látszik.)
Mese a reklámrénszarvasról, aki világkarriert futott be, arról, hogy miért akarta egy zeneszerző betiltani Elvist, mi köze a Mikulás piros ruhájának a kólához, és miért néz fél Svédország Donald kacsát karácsonykor. Meg még egy csomó bizarr karácsonyi apróbetűs infó.
Egyedülkarácsony… vagyis, csak majdnem.
„Jana: Először nekem kell »feltöltekeznem«, és utána tudok mások felé is nyitott lenni. Tudatosítanunk kellene magunkban minden reggel, hogy micsoda adomány az életünk, és azt is fontos lenne tudnunk, hogy mi a legfontosabb alapszükségletünk.
Szilvi: És mi az?
Jana: Hogy biztonságban legyünk. Ez pedig alapvetően akkor lehetséges, ha szeretve vagyunk.”
– Egy öt évvel ezelőtti beszélgetés egy gyerekjogász és egy adventista lelkész testvérpár között, akikben a vezetéknevükön kívül is rengeteg közös van. Olvassátok el – vagy újra!