Hiába, ez a Shakespeare már mindent kitalált. Bár lehet, hogy kicsit csodálkozna, ha megtudná, hogy a No woman, no cry, és a motoros láncfűrész is felmerül egy mostani izompólós agymacsónak a Hamlettel kapcsolatos gondolatiban, de hát ne csodálkozzunk ezen, ha egyszer ennek a figurának épp Lackfi János a magyar hangja.
Van az a pillanat, amikor számba veszed, hogy kinek mivel tartozol köszönettel... Neki most jött el. És neked?
Egy apa meg a lánya. És a tanulság, hogy az elmúlással nem ér véget az élet. Sőt! Van, hogy csak akkor kezdődik igazán. Olvasónk megható levele édesapjának, aki már nem él, de mégis minden nap vele van.
Évről-évre szülők tízezrei húzzák be maguk mögött az óvoda kapuját, és szipognak megtörten a zsebkendőjükbe. Összeszorult gyomorral próbálnak a munkájukra, életükre koncentrálni, aminek eddig a legjelentősebb része a gyerek volt. A gyerek, akinek mostantól napközben más dolga van... Ezeket kell tudnod ahhoz, hogy könnyebben menjen neked is... és neki is.
Rengetegen vagyunk, akik kényszerűségből megtanultunk együtt élni a hiánnyal. Mondjuk az apa hiányával. Olvasónk, Kata felnőtt fejjel jött rá, hogy talán másként is lehetett volna... de addigra már nem maradt elegendő idő a közös feldolgozásra. Szép és szomorú esti olvasnivaló. Veled is megtörténhet.
Jóapa, alias Kabai Sanyi visszatért. De most kivételesen nem hangosan röhögős történetet hozott, hanem egy mélyen emberi, személyes tapasztalatot osztott meg velünk arról a pillanatról, amikor szembe kellett néznie saját előítéleteivel.
„Apa! Légy jó apja az öcsémnek! Legalább őt szeresd helyettünk!"
Emlékek apáról, az óriásról, a kislányról és a bűvös sárkányról. Emlékek a gyerekkorról. Szentesi Éva írása...
Az irodalomtörténet inkább nagyvilági életmódját szokta kiemelni, pedig F. Scott Fitzgerald érzelmes, vicces és bölcs apukája volt egyetlen lányának. Ettől a levéltől például teljesen elolvadtunk.
Jóapa újra nálunk! Közfelkiáltással megszavaztátok, hogy Kabai Sanyi rendszeresen írjon nekünk. Hát, tessék. Ti akartátok...