A meg nem élt érzések előbb-utóbb felszínre törnek – néha a szó szoros értelmében. Mert míg van, aki a teste díszítéseként, önkifejezési módként használja a mintákat, a varratás motivációja lehet a trauma is:
A szex soha nem „csak” szex. És soha nem csak annyian „vesznek részt” egy aktusban, ahányan épp az ágyban vannak. A szexuális életünkben az egész múltunk leképeződik. De mi minden befolyásolja, amit és ahogyan intimitás közben megélünk? Erről beszélget az évadzáró podcastban D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi:
Sokan nem értik, miért most állnak elő szexuális bántalmazások túlélői az évekkel, évtizedekkel korábbi traumájukkal. Nem egyszerű kérdés, de szerzőnk az Azt mondta című Weinstein-film kapcsán a saját élményén keresztül elmeséli, hogyan is működik ez.
A darab hatására Both Gabi újraélte, hogyan zuhan össze szülés után a test és a lélek. Aztán pedig hogyan épül újjá.
A függőség nem a szerhasználattal kezdődik. Egyre növekvő szakirodalma van a kisgyerekkori trauma szerepének az addikció kialakulásában, amit még ma is rengeteg tabusítás, szégyenérzet és tévképzet övez. A függőséget jellemgyengeségnek gondoljuk, holott egy – sok esetben súlyos kimenetelű – betegségről van szó, amelynek gyógyítása során az egyre elterjedtebb álláspont szerint nem az addikciót magát, hanem a kiváltó fájdalmat kell kezelni: a gyerekkorból eredeztethető szeretetlenséget, az elfogadás, odafordulás és biztonságérzet hiányát. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja egy szinte mindenkit érintő témával:
„Most 37 éves vagyok, és pár hónappal ezelőttig, az apám haláláig nem tudtam kimondani ezeket a szavakat. Testileg és lelkileg is bántalmaztak és megaláztak.” A cikket csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.
Miközben körbeautóztuk Budapestet – és életének fontos helyszíneit a Dohány utcai zsinagógától a gyerekkori házig –, Dr. Máté Gábor magáról, a családjáról és a feleségével való kapcsolatáról is sokkal többet mesélt, mint amennyit szokott. Hogyan betegít minket a társadalom, miért vannak veszélyben a nők, hogyan választ helyettünk párt a gyerekkori traumánk, és hogyan gyógyulhatunk együtt a társunkkal… erről is beszélt a világhírű magyar orvos-traumakutató az Elviszlekben.
Krétaevés, jégcsapnyalogatás, egymás bokájának összezúzása: mindent elkövettek a gyerekek, hogy ne kelljen edzésre menniük. Rettegtek ugyanis az edzőktől. Olvasónk visszaemlékezései a nem is olyan régmúltra.
„Ha elhagy az apád, az súlyosabb trauma, mintha meghalt volna.” Doffek Gábor nagyon felhúzta magát.
Drakula szerepe a csúcsra repítette, onnan viszont hatalmasat zuhant: Lugosi Béla élete tele volt forgatókönyvbe illő fordulatokkal, amik egy horrorfilmhez talán kevesek lennének, egy drámához azonban biztosan nem.