Időnként mindenki szorong a szexen. (Némi túlzással csak a pszichopaták és a csecsemők nem.) Persze a szorongás tárgya egyénenként eltérő: van, aki a nemi identitása miatt aggódik. Más attól fél, hogy túl ritkán vagy túl gyakran kívánja. Van, aki a testi adottságai miatt bizonytalan, más attól fél, hogy túl extrém vagy épp prűd. Emily Nagoski új könyve ezekre a félelmekre ad választ.
Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akin az egész társaság röhög, amiért minden tüsszentés után a sürgősségire rohan, és egy rutinvérvétel előtt sem alszik napokig. Pedig ami kívülről nézve nevetséges, az belülről nagyon is szorongató – hátterében pedig jóval komplexebb tényezők állnak, mint sokan gondolnák. Ráadásul nem csak mentális, de kulturális tényezők is.
Mennyiben más színészként boldogulni ma, mint 30 éve volt? Milyen külső (vagy akár belső) elvárások határozzák meg, kiből lesz nagy művész? Hogyan formálja az identitást az otthonról hozott batyu, a származás, a szülői minták? Az Elviszlek magammal legutóbbi adásában Ember Márk ült Kriszta mellé, akivel a közös 50 percükbe ugyanúgy belefért az önfeledt nevetés, mint a múltidéző sztorizás és a könnyek.
Te mi alapján választasz magadnak fodrászt, fogorvost, pszichológust? Barátokat kérdezel meg, cégtáblákat nézegetsz, vagy csak beütöd a Google keresőjébe? Többségünk valószínűleg a harmadikat mondaná, ám így kapásból kikerülnek a képből azok a szolgáltatók, akik szándék, lehetőség, tudás híján nincsenek jelen az online térben. A digitális gazdaság új kihívások elé állította a vállalkozókat, azonban ezeket nem mindenki képes megugrani.
Hamarosan négy éve, hogy nincs köztünk az AWS zenekar frontembere, Siklósi Örs, szerettei, barátai, rajongói számára mégis „jelen idejű” maradt. Szeretetteljes, impulzív, bölcs karaktere ott van a színpadon, a kocsmákban, a nagy beszélgetésekben, és persze mindabban az emberi és kulturális hagyatékban, amit rajongók ezrei követtek itthon: ennek kicsi, de nagyon is fontos szeletei a korai versek, amiket most már mi is elolvashatunk.