Kevés dologban vagyok vonalas, de az utazás ilyen. Mivel a bakancslistám hosszú, az élet meg rövid, ha lehetőségem adódik útra kelni, általában új helyeket keresek fel. Általában. Van azonban egy-két kivétel – főként egy –, amire ez a szabály nem érvényes, ami újra és újra magához hív valamiért: ez pedig Ausztria.
Harmadik éve, hogy nyaranta egy hetet Steiner Kristóf és Nimrod Dagan methanai elvonulásán töltök. Idén egy olyan barátságot hoztam magammal haza, amilyenben még sosem volt részem, ugyanis 36 év korkülönbséggel köttetett.
„Bezzeg falun nem voltak ilyen badarságok, mint oltás, meg fogkőleszedés, meg bűzmirigy, mégis megmaradtak az állatok” – mondta megboldogult nagyapám, megfeledkezve arról, hogy kedvenc Bodrija 7 év helyett talán 15-öt is élhetett volna, ha ezekre az „úri huncutságokra”, „felesleges pénzköltésekre” sort kerítenek. Sokszor ugyanis épp a bagatellnek tűnő problémák okozzák a komoly betegségeket, amiket egy kis odafigyeléssel kivédhetnénk.
Hogy képzeled el az utolsó 24 órád? Milyen ruhában szeretnéd, hogy eltemessenek? A kutyád kihez kerül majd – és az illető honnan fogja tudni, mikor kapott utoljára oltást? Na és a Facebook-profilod – azzal vajon mi lesz? Ezekről a témákról a többségünk nem szívesen beszél – pedig ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb mindannyiunk életében aktuálissá válnak. Ebben segíthet a halálmappa összeállítása.
A dokumentumfilm-sorozat készítői egy percig sem tagadják: témáikhoz sokszor épp saját élményeik vezetik el őket, a forgatások során ők is folyamatosan tanulnak, és gyógyítják be sebeiket. Cseke Eszter és S. Takács András szülésélményről, balinéz mindennapokról és környezetvédelemről mesélt Takács Dalmának.