Nagy életfeladat, hogy felnőttként is képesek legyünk az ismeretlentől való félelmünket a kíváncsiság izgalmává alakítani, időről időre megújulni, és a folyamatosan tanulás révén otthon lenni a világban.
Különböző szépirodalmi és festészeti eszközökkel érzékivé lehet tenni a brutalitást, és romantikussá, láthatatlanná a nemi erőszakot, ami mélyen beépült a kultúránkba. Többek között erre hívja fel a figyelmet Benyovszky-Szűcs Domonkos Caelestia Crimina – Égi bűnök című kiállítása. Interjú.
2019-ben „a homoszexualitás megváltoztathatósága” mellett érvelt a köztévében, nemrég melegként bújt elő a nyilvánosságban. Bánja-e Hodász András a régebbi nyilatkozatait? Kinek mondta el először a melegségét, és mit gondol az okáról? Mi segít neki abban, hogy békében éljen a hitével, és tervez-e ebben másokat is támogatni? Az egykori pappal Milanovich Domi készített nagyinterjút.
Furcsa lények vagyunk: örömünkben sírunk, tragikus helyzetekben nevetünk, világsztárok jelenlétében sikoltozunk, a cukiság pedig agressziót, játékos morgást válthat ki belőlünk… – de minderre van pszichológiai magyarázat!
Ezernyi okból szakadhatunk el önmagunktól, másoktól, a világtól. De ha rájövünk, mi történik velünk, az üresség nem a minket emésztő semmi lesz, hanem belső tágasság: ahova beemelhető valami új.