WMN Fesztivál 2025.03.08 - Veled vagyunk 10 éve, gyere velünk tovább! Vedd meg a jegyed!

Milanovich Domi

Milanovich Domi pszichológus-újságíró, szerkesztő, a lektani határ című podcast műsorvezetője. Diplomáit az ELTE pszichológia, a CEU Gender Studies és a Semmelweis Egyetem sportpszichológus szakán szerezte. Éveken át pszichológiát tanított, illetve emberi jogi szervezeteknél dolgozott (Budapest Pride, Magyar LMBT Szövetség, TASZ). 2018 óta főállású újságíró, a WMN-hez 2021 őszén érkezett.

Milanovich Domi cikkei

Összesen: 392 db cikk

Lassíthatja a demenciát, ha van egy négylábú társad, sok idős ember mégsem érintkezhet eleget állatokkal

WMN Ügy – 2024. január 13. – MD

Vannak, akiket egy kutya vagy egy macska választ el a pusztító elszigeteltségtől. És ha van kihez szólnod, az segíthet, hogy megőrizd a szellemi frissességedet.

Hullámvölgy vagy egy szakasz vége? – élethelyzetek, amikor nem a kitartás visz előre

WMN Life – 2024. január 12. – MD

Manapság ritka, hogy van egy tervünk, ami mellett tűzön-vízen át kitartunk. Az életünk sokkal inkább az állandó adaptálódásról szól, amelyben a céloktól való elszakadásnak éppúgy jelentősége van, mint a hozzájuk való ragaszkodásnak.

Így érezzük magunkat a világban 2024-ben: a pszichológusok idei előrejelzései

WMN Life – 2024. január 10. – MD

Határtalan problémák, véges kapacitások – milyen megoldások vannak? Ismét kiadta éves trendjelentését az Amerikai Pszichológiai Társaság, Milanovich Domi foglalta össze nektek. Nagyon tanulságos, érdemes rászánni 10-15 percet.

A Budapest Nagyregényben két jó dolog van: az ismerős és az ismeretlen, a tükröződés és a kilátás

Kult – 2024. január 7. – MD

A Budapest Nagyregény olvasásakor az otthon határai – időben és térben is – észrevétlenül kitágulnak. Hazává azért nem duzzadnak, de ez is valami.

Lazy girl job és coffee badging – a 9 legnépszerűbb munkahelyi kifejezés megmutatja, hogyan dolgoztunk 2023-ban

WMN Life – 2024. január 5. – MD

Mintha a fél világ a határhúzás feladatával küszködne. Ha mindannyian ebben vagyunk, miért nem a rendszeren változtatunk? Vagy a természetünkhöz tartozik, hogy bármennyi feladatunk is van, azt mindig soknak érezzük?