„Két mélyen sebzett ember talált egymásra 1972 januárjában, hogy aztán tíz hónapon át – a szakításuk előtt – nagy mélységekbe és magasságokba jussanak el együtt.” Domján Edit és Szécsi Pál szerelme ma is elevenen él a köztudatban, pedig fél évszázada halottak mind a ketten.
„Úgy tudott beszélni a pszichológiai összefüggésekről, hogy azt mindenki megértette, még egy gyerek is. Nem játszott tudóst. Igazi tudós volt, aki, mert átlátta az összefüggéseket, el is tudta magyarázni azokat bárkinek, nem kellett latin varázsigéket mormolni, mondatgombolyagokat gyártani, hogy elfedje saját hiátusait” – Ranschburg Jenőre emlékezünk öt ünnepi idézettel:
„Hiányzol, ugrik az egyik üzenet tárgyára a tekintete. Megdobban a szíve, aztán veszi észre, hogy csak egy dilis zoknikat árusító cég jelezte, jó ideje nem rendelt tőlük semmit.” – Ez a novella azokért a nőkért szól, akik a hátukon cipelik néha az egész világot, és még a Jézuska helyett is beugranak, ha úgy alakul.
Sorra megdöntötte a tabukat: megcsalta a férjét, elhagyta a gyerekeit, szeretőket tartott, kereste a feltűnést, és az irodalomban, valamint színpadon szeretett volna érvényesülni, pedig arisztokratának született. Életmese egy megzabolázhatatlan asszonyról:
Bevallottan vagy titokban, de a legtöbb ember magát is meglepi valamivel így karácsony táján. De miért is ne kedvezhetnénk magunknak is, miért lenne tabu az önajándékozás!? Mi ezekre a dolgokra vágyunk (nem is biztos, hogy hiába) idén: