Vajon mi a könnyebb: elfogadni, hogy talán nem lesz többé párkapcsolatunk, pedig vágyunk rá, és felhagyni az ismerkedéssel, vagy megtalálni azt az embert, akit nemcsak szeretni tudunk és viszontszeret minket, de a harmonikus együttlét is lehetséges vele? Vannak, akik inkább az első opciót választják, azaz lemondanak a társkeresésről.
Czellér Andrea nem akart kutyát. Csakhogy az apukája igen, és 10 évvel ezelőtt hazavitt egy kölyök border collie-t. Majd amikor elutazott pár napra, gyanútlanul rábízta a lányára, Andrea és Bella, a kiskutya, pedig úgy összenőttek, hogy szívtelenség lett volna elválasztani őket egymástól. Így kezdődött egy nagy, közös utazás, amely ezúttal nem csak metafora.
A tibeti gyógyászat teljes mértékben holisztikus elveken alapuló rendszer. A betegséget egy egyensúlyából kibillent állapotnak tekinti, és komplex terápiákban gondolkozik. Ennek pillérei az alkatnak megfelelő táplálkozás, a zavaró környezeti és lelki tényezők csökkentése, a leginkább növényi alapú gyógyító szerek használata, amelyeket külső terápiákkal lehet megtámogatni.
„Végtelen bölcsesség, áradó nyugalom, mindenen túl és mindenben jelen… Egyszeri, életre szóló, meghatározó, irányt mutató. Költészet, filozófia és zene.” Kulka János írta ezt Leonard Cohenről. Sokan érzünk hasonlóképp, ugyanakkor, ha elmélyedünk a róla szóló könyvekben, olyan adatokra, történetekre is bukkanhatunk, amelyek nem igazán illeszkednek a váteszimázsba – és pont ezért olyan izgalmasak.
Miközben nézem a Centrál Színházban a Játék a kastélyban című darabot, azon gondolkodom, vajon a megveszekedett cinizmus vagy a megbocsátó, derűlátó életbölcsesség szólt Molnár Ferencből, amikor megírta talán legnépszerűbb darabját.