Iliás-Nagy Katalin cikkei

„Egy gyerek általában nem tudja elmondani neked, hogy attól fél, mi lesz vele holnap, vagy hogy meg fog-e halni. Viszont szorong, és forrnak benne az érzelmek és indulatok. Ezért is jó nemcsak a zeneterápia, hanem általában a művészetterápia, mert egy eszközt ad ahhoz, hogy ezek a félelmek a felszínre kerülhessenek, anélkül, hogy konkrétan meg kellene fogalmazni őket.”

„Korábban mindig azt gondoltam, hogy én irányítom az életemet, és velem semmi rossz nem történhet. De ha valamit, hát azt megtanultam ebből az időszakból, hogy hiába szeretjük azt hinni, nem vagyunk mindenhatók.”

Szerzőnk lázadást szít a bóvli ellen. Mégpedig úgy, hogy elmeséli, miféle régi (de tökéletesen használható) kincseket vadászott össze a lakásfelújítás apropóján, milyen értékes tapasztalatokat gyűjtött a zsákmányszerzés közben, és még azt is elmagyarázza, miért válik le az új cipő talpa pár hét után, és hova tűnik el a Föld aranykészletének hét százaléka.

„Négyszáz év múlva vajon a mi korunk, ahogy most az állatokra tekintünk, ahogy velük bánunk, vajon az is ennyire primitívnek fog tűnni?”