Másfél évvel ezelőtt óriási izgalomban tartotta a világot egy Kolumbiában lezuhant kisrepülőgép esete. Több százan keresték a túlélőket: a négy gyerek csodával határos módon nem csupán a zuhanást élte túl, hanem az utána következő negyven napig tartó bolyongást is. Berg Juditot mélyen megrendítette az eset, és könyvet írt a négy testvérről, a valóságot pedig mesei elemekkel gazdagította.
Azt játszotta, hogy ő Tina Turner, a díva, a rocklegenda. A tizenöt centi magas tűsarkúban is géppuskalábú, örökmozgó csoda, akinek gyémánt van a torkában, ezer fehér gyönggyel a szájában mosolyog, egyetlen ránc sincs rajta, és leénekli a csillagot is az égről… miközben legbelül egy önbizalomhiányos, poszttraumás stressztől szenvedő, örökké árva lélek volt és maradt.
Szinte születése óta a kamerák kereszttüzében élt, mostanában azonban sajnos nem a szerepeitől hangos a sajtó, hanem inkább a betegségeiről olvashatunk, vagy épp arról, hogy mit posztolt Trump győzelme után.
Az ünnep számomra sokszor azt jelenti, hogy van időm. Magamra. A gondolataimra. A világra. Ha pedig egy silent book kerül a kezembe, megszűnik az állandó hajsza.
Nagyon erős értékrend szerint mond igent vagy nemet valamire Jakupcsek Gabriella, hiszen túl sokszor tapasztalta meg, milyen a megalkuvásokkal teli élet.