2019. augusztus 11.
|
SZL
| Olvasási idő kb. 9 perc
Egy orosz modellügynökség átformálná a szépségipart – és egyben a szépségről alkotott képünket is –, méghozzá úgy, hogy a szakmából már kiöregedett negyvenöt éves vagy annál idősebb – és korábban modellként soha nem dolgozó – embereket foglalkoztatnának. Az Oldushka néven futó ügynökség már teljes bevetéssel vadássza a modelleket. Ti jelentkeznétek? Vagy kit ajánlanátok be? Szőcs Lilla írása.
–
A hír hallatán az volt az első gondolatom, hogyan lehet ilyen istentelenül hülye nevet adni egy modellügynökségnek? (Bármilyen más nevet adhattak volna, de tényleg!) Majd végignéztem a portfóliójukat, és már el is felejtettem, min forgattam a szemem öt perccel ezelőtt. Elképesztően szépek ezek a divatfotók. Máris mutatok belőlük egyet, és a cikk végén majd egy egész sorozatot láthattok. Íme:
Szerintem annyira csodálatos, hogy kedvem lenne máris megöregedni! És bár elég sok tartalmat böngészek át napi szinten, a neten, még most is Igor Garov fotóinak hatása alatt vagyok.
Utoljára akkor éreztem így, amikor itthon is elindultak a testpozitív kampányok, köztük például a Dove „Valódi szépség” kampánya, amiben a szépségipar konvencióit felrúgva hétköznapi nőket alkalmaztak modellként – azt a sokszínűséget reprezentálva, amilyen a női nem és a női test maga. Emlékszem, a Nyugati téri Skálára volt kifeszítve egy óriás molinó, amin a különböző testalkatú nők egy szál fehérneműben pózoltak. Nem volt két egyforma mellű, fenekű, bőrszínű nő – abban hasonlítottak csak, hogy mindannyian felszabadultan mosolyogtak. Ma már talán elképzelhetetlen, miért volt olyan nagy szám ez, de akkor forradalminak számított – pláne azoknak a fiataloknak, akiknek egyetlen tökéletes ideálkép élt a fejében arról, hogyan is kéne kinéznie egy női testnek.
A villamoson ülve azon tanakodtunk egy barátnőmmel, hogy ha minket kérnének fel egy ilyen kampányba, bevállalnánk-e. Ennyire egyikünk sem lett volna bátor, de csodáltuk azokat a nőket, akik ki mertek állni.
Valódi szépség?
De nem mindenki fogadta ennyire lelkesen a testpozitív kampányokat. Akkoriban kábé három csoportra lehetett osztani a közvéleményt: a szépségfasisztákra, akik úgy érveltek: „nehogy már divatba hozzuk a kövérséget", vagy, azt kérdezték: „minek kell ezt mutogatni?", a cinikusokra, akik szerint ez csak egy múló trend, és voltunk mi, akik lelkesedtek az új irányzatért.
Noha engem sem egy plus size, sem egy zero size karrier lehetősége nem kecsegtetett, mégis nagyon drukkoltam annak, hogy értelmezzük újra korunk szépségideálját. Volt ebben persze egy kis önzés: annak drukkoltam, hogy végre „divatba jöjjek”, és kevésbé kelljen görcsölnöm azon, hogy fogok a tökéletesen átlagos bikini bodymmal bepasizni.
Jó lenne azt mondani, hogy a történet hepienddel zárult, és ma már mindenféle alkatú és korú nő divatba jött – de ez nem így van.
Az én életemben másképp jött el hepiend: időközben felnőttem és megbarátkoztam magammal. Ebben persze nagy segítésemre volt temérdeknyi izgalmas hősnő: civilektől kezdve zenészeken át színésznőkig, akik jelenlétükkel árnyalták a szépségről alkotott képünket.
Ami nyolc-tív éve elképzelhetetlen volt, ma már valóság
Idén például a Victoria Secret leigazolta az első transznemű angyalát, és a plus size modelleket is egyre inkább csak „all size”-nak hívják. Maye Musk hetvenévesen elképesztő modellkarriert épített, az Instagramon pedig sok egyéb tartalom mellett megjelent a fent említett Oldushka modellügynökség is, ami elképesztően kúl és inspiráló kezdeményezés.
A senior modelleket foglalkoztató cég ötlete egy orosz divatfotós, Igor Gavar fejéből pattant ki, aki mintegy másfél éve állt neki ötlete megvalósításához egy rutinos csapattal. Divatházak és nagynevű magazinok is egyre többet foglalkoztatnak az utóbbi időben idősebb modelleket – Maye Musk például az IMG ügynökséghez szerződött le, de olyan ismert nevek is visszatértek a kifutókra, mint Iman, Cindy Crawford, vagy Naomi Campbell – bár utóbbi eleve kirobbanthatatlan volt onnan.
Carla Bruni, Claudia Schiffer, Donatella Versace, Naomi Campbell, Cindy Crawford és Helena Christensen a 2018-as Milan Fashion Weeken - Forrás: Getty Images
Magyarországon nem is olyan rég Zergi Borbála fotósorozata szántotta végig az internetet, amikor egy divatanyag megörökítéséhez hetvennyolc éves nagymamáját kérte fel.
A kabátok ès styling: Szigeti Vanda/SPOSA Haj: Tóth Szandra/Tóth szalon Fotó: Zergi Borbála
Itthon intézményesült keretek között a SilverChic Model Agency igyekszik láthatóvá tenni a negyven feletti korosztályt, de számos jó nevű ügynökség is rendszeresen válogat idősebb reklámszereplőket.
Influenszer mamik
De ha ez nem lenne elég bizonyíték arra, hogy a divatiparnak szüksége van negyven feletti modellekre, akkor a következő két esettel talán sikerül meggyőzni mindenkit. Ott van például Lyn Slate egyetemi tanárból lett divatblogger, aki egy abszurd véletlen miatt lett fashionista. A kifinomult ízléssel megáldott Lyn- a New York-i divathét alatt fedezte fel magának a divatvilág. Elkezdték követni őt divatfotósok, mert az öltözetéből arra következtettek, hogy ő is valami ismert, fontos ember lehet a szakmában. Ebből a szerencsés véletlenből előnyt kovácsolt, és kiépítette a saját divatblogját, aminek a nevét ez a mulatságos fordulat inspirálta: Accidental Icon.
Az egyetemi professzorból lett divatikon azonban szinte kispályás Baddie Winklehez képest, aki kilencvenegy évesen lett influenszer – és ma már több mint négymillió követővel rendelkezik. Modellkarrierje idős korára indult be a közösségi médiának és dédunokájának hála. Történt ugyanis, hogy viccből felvette az unokája ruháit, aki pedig lefotózta őt, és feltette a Twitterre. Baddie karrierje azóta is meredeken ível felfelé, és ki tudja, hol áll meg.
Mindezek ellenére ma azért még kuriózumnak számít, ha divatanyagokba egy középkorú, esetleg időskorú nő/férfi kerül.
De Borbála fotósorozata, Maye Musk sikere, vagy épp a senior modellek instagramos népszerűsége számomra mind azt üzenik, hogy igaz a klisé, miszerint a szépség kortalan.
Hogyan tud az ember megküzdeni a gyászával, és a ténnyel, hogy mindkét szülőjét rövid időn belül elveszíti, miközben egy „menő ügynökségnél” dolgozik, ahol a kedvesség, a haverkodás, a kapcsolatépítés mindennek az alapja? Olvasói vallomás.
Babarczy Eszter azokat az embereket hangosítja ki, akik nem a közösségi média sztárjai. Akik nem fiatalok, és nem is öregednek szépen, nem tündökölnek, nem mondják a magukét, nem mosolyognak állandóan, sőt, időnként vállaltan szomorúak, ráadásul sokszor nem elég „motiváltak” és optimisták, hiába várja tőlük ezt a világ.
A negyvenéves kor sokakat számvetésre késztet. Jó úton vannak-e, megvalósították-e az álmaikat, és hogyan tovább? Nádudvari Péter is rátekintett a B oldal lehetőségeire.
Ez a film olyan, mint egy szippantás a friss, tiszta levegőből. Felemel és visszaadja az emberi méltóságot, amit odadobtunk, amikor a pillanatnyi élvezetet és a gondolkodás nélküli kukoricamajszolást választottuk a moziban.
Az idősebb munkavállalók, akik több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, sokszor szembesülnek azzal, hogy a munkáltatók a fiatalabb generációk felé húznak, mondván, a Z generáció magabiztosabban mozog a változó digitális világban, amivel a középkorúak általában nehezebben tartanak lépést. Tényleg egyre kevesebbet számít a szakmai tapasztalat?
Csalódott vagyok. Megint. Elindultam egy pályázaton, amin nem értem el helyezést. És nem csak hogy csalódott vagyok emiatt, de megkérdőjelezem minden eddigi elért eredményemet. Megint. Ismerős? Üdv a klubban. De honnan jön ez? Át lehet fordítani a kudarcot sikerré? És mi van, ha egyébként, amit kudarcnak vélünk, valójában nem is az?
Egyetlen TikTok-videó is elég, hogy vásárlási trendet indítson. Az ünnepi szezonban az ajándékozásra fókuszáló kampányok és hashtag-ek milliárdos forgalmat generálnak.
Az ünnepnek érdemes megadni a módját, ezért a karácsonyi terített asztalon akkor is dukál valami finom nedű, ha amúgy a hétköznapokon kerüljük az alkoholfogyasztást.
