Mindenkinek, akinek a gyereke életében először vagy fél év/x hónap kihagyás után ment valamilyen intézménybe múlt héten…

„Addig örülj, míg tanulhatsz! Merthogy utána dolgozni kell. Merthogy utána már csak nehezebb lesz. Merthogy mennyire fog ez neked hiányozni…” Aha…

Minden kezdet nehéz, de Jocó bácsi úgy érzi, új osztályával túl vannak az első nehéz pillanatokon. Lehet, hogy épp ez kovácsolta őket csapattá?

A kollégium maga a nagybetűs élet esszenciája. Kinek vannak még hasonló történetei?

„A tanárok azzal tudnak a legjobban segíteni ebben a helyzetben, ha minden erejükkel ott tartják a fókuszt, ahol annak lennie kell: a gyermekek fejlődésén. Ez ugyanis az egyetlen, amiért érdemes tanárnak lenni.”

Nagyinterjú Honti Mária gyermekpszichológussal, Vekerdy Tamás özvegyével. „Tamás is szerette idézni, hogy sokan, akik később nagy karriert csináltak, rossz tanulók voltak. Kimaradtak, abbahagyták, megbuktak, kirúgták őket, de nem ezen múlik, ezt kéne valahogy a szülőknek bevésni, hogy nem múlik az általános iskola harmadikos osztályának matekjegyén semmi.”

Mert nő volt, nem engedték, hogy orvosi egyetemre járjon. De nem törődött bele az elutasításba, és alig húsz évvel később ismerték a nevét az egész világon. Mi sem feledjük.

Szülők meséltek családjuk digitális „házirendjéről”, és egy szakértőt is megkérdeztünk e nagyon izgalmas és cseppet sem egyszerű témakörben.