Soha senkivel nem találkoztam még, aki ne szerette volna azt az összetéveszthetetlen érzést, amit a hintázás és az azzal járó könnyű lebegés jelent. Ennek talán az lehet az oka, hogy mindanyiunkban felidéződik az az ősélmény, amikor még az anyukánk hasában lebegtünk, a magzatvíz biztonságos közegében.

Az ökopszichológiai kutatások, bár változatos témákat vesznek górcső alá, mind egy irányba mutatnak: úgy tűnik, a természettel való kapcsolat nemcsak növeli a fizikai és mentális egészségünket, hanem egyenesen alapfeltétele annak, hogy tartósan jól legyünk.

Nem mindenki otthona alkalmas arra, hogy Insta-poszt legyen belőle. De vajon ez baj?

A szülő egy ideig következetesen hárít, sorolja józan érveit, lobogtatja az allergiateszt-eredményét, nézegeti szomorúan a szép szőnyegét, a még (viszonylag, hisz gyerekek már vannak) ép bútorokat, mert tudja, nem lesz ereje soká kitartani. Aztán, maga sem érti utóbb, hogy lehetett ilyen hülye, de enged a nyomásnak. Szőrös, de nem plüss, mozog, de nem kell sétáltatni, mi az? Hát a hörcsög.

A „városi egér” vidékre költözik, és kertet épít az internet segítségével, pedig eddig még a szobanövényeit sem tudta életben tartani. Bénázás minden mennyiségben.

Arra vágyom, hogy ne csak mindig a külső, hanem végre a „belső kertemet” is művelhessem… ami csak akkor sikerülhet, ha tényleg pihenek a kertemben.

Újraolvasó: selejtezős tippek azoknak, akik nehezen néznek szembe a múlttal, mégis szeretnének megszabadulni a porfogó tárgyaktól.

Lakást venni nem lehet túl bonyolult dolog, hiszen annyi mindenkinek sikerült már – gondolják sokan, amíg fejest nem ugranak az adásvétel folyamatának feneketlen bugyraiba. Mózes Zsófi tapasztalatai szolgáljanak most tanulságként, hogy titeket már ne lepjen meg semmi: