Társadalmi szintű tagadásban vagyunk a rákbetegséggel kapcsolatban, ezért nem járunk rendesen szűrővizsgálatra, ha pedig ne adj' isten rossz diagnózist kapunk, sokan nem tudnak beszélni az érzéseikről. És az is gyakori, hogy nincs kivel. Dr. Riskó Ágnes onkopszichológus fontos gondolataiból válogattunk.

Egy daganatos beteg kislány és futó édesanyja megható története Nádudvari Péter tollából:

„Ne görcsölj rá, és akkor összejön!” – mondják. De el tudná nekem pontosan magyarázni valaki, mit is takar a „rágörcsölés”?

Ma van a rák világnapja. A statisztikák szerint Európában nálunk hal meg a legtöbb ember daganatos betegségben, de még mindig sok beteg ember titkolja, rejtegeti az állapotát, adott esetben még a családtagjai előtt is. Riskó Ágnes onkopszichológussal a tagadás és a hárítás okairól beszélgettünk.

„Ott lenni, beszélni a legkevesebb. De két alkalom között jön a mélymerülés, bele a sötétbe. Világkörüli út ez, csak épp belül zajlik” – mondja egyikünk arról, mit jelent neki az önismereti munka. De mindenki más is beenged most bennünket pár percre abba a legintimebb szobába.

Szerzőnk utánajárt, mi vezethet ahhoz az ijesztő jelenséghez, amikor egy kisgyerek visszatartja a székletét.

„Elképesztően fontos lenne megérteni, hogy azok a nők, akik hánynak, zokognak, vagy akár az eszméletüket vesztik, mert olyan fizikai kínokat élnek át a menstruációjuk során, nem puhányak, nem nyavalyognak, nem picsognak.” – Pár nappal ezelőtt az adenomiózis kínjait mutattuk meg nektek, most az endometriózisról lesz szó.

A külső magzatfordítás jó módszer a szükségtelen császármetszés elkerülésére, vagy veszélyes és fájdalmas beavatkozás? A vélemények – csakúgy, mint a kórházi protokollok – megoszlanak.