Nagy Jánosné, vagy ahogy mindenki ismeri: Erzsi néni, 28 éve, azaz a Pólus nyitása óta árulja pultjánál a „tekerős” fagylaltot – és még külföldről is visszajárnak hozzá a törzsvendégek, olyanok is, akiket még a szüleik vittek hozzá fagyizni gyerekkorukban. Valószínűleg Erzsi néni az ország legidősebb fagyiárusa, de a környékbeliek talán inkább úgy tekintenek rá, hogy ő mindenki nagymamája.

Ha az ember új közösségbe megy, hamar átlátja, melyik csapattagnak mi a szerepköre. Ki a notórius késő és ki a halogató, ki a buzgómócsing, a mindig tevékenykedő, ki a védelmező tyúkanyó, és ki az, aki állandóan gerjeszti a feszültséget. Vajon eredendően hozunk egy karaktert, vagy az adott közösség tesz minket valamilyenné?

A közösség, amelyben éltem, olyannyira erősen hitte, hogy magyar, hogy nekem sem volt más választásom, mint velük együtt hinni: még az istenünk is magyarul beszél. Ezért anélkül, hogy valaha is jártam volna Magyarországon, magyarul imádkoztam, énekeltem, szavaltam, olvastam, számoltam, gondolkodtam és éreztem. Csirkepaprikást ettem nokedlivel, gulyást, rakott pityókát (burgonyát), babgulyást, pörköltet, töltött paprikát és madártejet.

A forró nyári napok beköszöntével a pszichológusok meg is kongatták a vészharangot: arra hívják fel a figyelmet, hogy az extrém meleg olyan jól ismert fizikai veszélyein túl, mint a hőkimerülés vagy a hőguta, pszichés következményekkel is számolnunk kell az ingerlékenységtől kezdve a meggondolatlan viselkedéseken át a koncentrációs zavarokig.

Tóth Flóra gyereke nemrég tízéves lett, így anyukája végigveszi, hogy az internet szerint (és szerinte) mit kell tudnia egy tízéves gyereknek.

A népmesék, műmesék pszichés szempontból is lényegesek a gyerekek életében: fontos megküzdési stratégiákat adnak, segítenek szembenézni a félelmekkel. A fejből mesélt családi történetek pedig ezeken túl még speciálisan is erősítik a szülő-gyerek, nagyszülő- vagy dédszülő-unoka kapcsolatot. Velük a saját fantáziánkat és identitásunk egy részét nyújtjuk oda: a családmese valójában egy irodalmi köldökzsinór.

Amikor az óvodásból iskolás lesz, a kisgyerekesből pedig nagygyerekes anya.

Egy évvel ezelőtt ilyenkor már lendületes ívben repültek sarokba az iskolatáskák, idén viszont még egy hétig koptatjuk a padokat. Jó ez a gyerekeknek, szülőknek, vagy épp ellenkezőleg, csak tortúra kánikulában üldögélni a suliban?