„Sokkal könnyebben kezelek bolhaként korábban elefántnak tűnő dolgokat, amióta nemcsak a saját érzelmeimet cipelem a lelkemben, hanem három másik emberét is. Egyszerűbben nézek magamra vagy egy helyzetre kívülről, és jutok arra a következtetésre, hogy itt nem lehet mást tenni, mint továbblépni.”

Vajon miért van az, hogy a taxiban, a fodrász székében, a masszőrnél, a körmösnél, a kozmetikusnál általában nem mernek szólni az emberek, hogy most inkább csöndben szeretnének lenni? Miközben a szolgáltatást végző emberek meg talán pont azért beszéltetik a vendéget, mert úgy gondolják, ez tőlük elvárt. Hogyan lehet feloldani ezt a kínos helyzetet?

A bölcsis, ovis beszoktatós tortúrák alatt még nagyon távolinak tűnhet, de az a helyzet, hogy csak néhány pislantás az egész, mire eljutunk addig a pontig, hogy a gyerek már nélkülünk megy iskolába. Ez is olyasmi, amire senki se tudja felkészíteni az embert.

Annak ellenére, hogy nők is játsszák, a futballt sokan még mindig a férfiak világának tartják. Ezért is volt nagy visszhangja annak, hogy júniusban egy női edző, Sabrina Wittmann, hosszú távú kinevezést kapott egy profi férfi-futballcsapat élére. Pedig nem ő az első nő, aki férfi-labdarúgóegyüttest irányít!

Miklós Noémi nem azért született, hogy szem legyen, de gyerekkora óta küldetésének tartja édesanyja és édesapja helyett is látni a világot. Magát fura szerzetként jellemzi, hiszen két olyan székelyföldi látássérült ember nevelte Magyarországon, akik még egy teljesen más rendszerben és oktatásban részesültek, és még a nyelvjárásuk is sokban különbözött a helyiekétől. És mivel kiskorában másként tanították neki az életet, mint kortársainak, akadt bőven leküzdendő akadály, amíg felcseperedett.

A törődésnek sok arca létezik. Van, hogy gyengéd, empatikus, jókor érkezik és pont úgy, ahogy az jólesik. Van, amikor bármennyire szükségünk lenne rá, nincs sehol. És van az, aminél a semmi is jobb lenne. Törődni valakivel, érdeklődni valaki iránt szép dolog lehet. Amennyiben nem csak rólunk szól.

Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.

Peti áll a ház előtt: de mit egyen a suliban? A tanévkezdés apropóján Lattman Eszter táplálkozási tanácsadót kértük meg, hogy adjon konkrét tippeket az uzsonna- és tízórai-csomagoláshoz, valamint vezessen be az alapvető élettani, életkori sajátosságokba.