Mit érdemes tanácsolni egy túlsúlyos gyereknek, ha nem szeretnénk belegázolni az önértékelésébe, ha szeretnénk, ha figyelne az egészségére, de nem gondoljuk, hogy csak akkor értékes, ha sovány? Szakértők és egykori érintett segítségével vesszük végig.

„Nem voltam képes meglátni, mitől, hogyan, miért sérülök meg állandóan. Nimi pedig fáradt, szomorú és tehetetlen volt, és csak nézte, ahogy küszködöm” – emlékezik vissza korábbi élethelyzetére Kristóf, aki egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy pszichológustól kér segítséget.

A Terézanyu-könyvek és a Kovácsné kivan írója feminizmusról, távkapcsolatról, és arról, miért kapott anno különdíjat a pályázatukon Novák Katalin.

És a küzdősportra gondolt már? – kérdezi a formálisan kedves pszichiáter, miközben pecsétet nyom a zárójelentésemre. Gyenge frusztrációtűrés, fokozott impulzivitás, érzelmi instabilitás. Szinte megsértődöm. Ez azért túlzás, nem? – szegezném neki, pedig valójában magamra ismerek a szavakban.

A szülői elidegenítés gyakoribb, mint gondolnánk, a legtöbb szülő viszont nem számol azzal, ez milyen hosszú távú károkat okozhat a gyerek kapcsolataiban, érzelmi fejlődésében.

Ha az ember fiatalon találja meg élete párját – amikor még kvázi senkinek sincs semmije –, többé-kevésbé természetes, hogy idővel közös lesz a lakás, az ágy és a kassza is. De mi a helyzet azokkal, akik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején, vagy pláne több gyerekkel, mozaikcsaládosan találnak egymásra?

Társat választani, megtalálni a hozzánk passzoló, minket kiegészítő embert, nem egyszerű dolog. Igazán szerencsés, aki mindenféle, a tudattalanját irányító trauma, külső szempont és elvárás nélkül tud rátalálni az igazira. De mi van azokkal, akik valahogy mindig ugyanabba a folyóba lépnek?

Véletlenek nincsenek? A mozgás, a felkészültség, az egyediség is táptalaja lehet a szerencsének a zen mester neurológus, James H. Austin szerint.