Mats és Ibelin ugyanaz az ember volt. Egyszerre korlátok közé szorított, és lélekben szabad, egyszerre szótlan, zárkózott, ismeretlen, mégis hangos, különleges, sokak életén nyomot hagyó. Mindenki kedvence úgy, hogy ki sem mozdult a szobájából.

A temetők egyfajta időkapszulaként működnek a környezet megóvásában, a védett és kihalás szélén lévő fajok megőrzésében is nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Talán mondanunk sem kell: ma már az ilyen értékes temetők is veszélyben vannak. Hogyan menthetnénk meg őket?

„A szerkesztőségből a Fény utcai piacra indultál, hogy bevásárolj a hosszú hétvégére. A kurva életbe, Hadas, ez a hétvége így végtelen hosszú lesz, nincs az a bevásárlás, ami elég lenne rá!” D. Tóth Kriszta írása Hadasról, Hadasnak.

50 fok, sivatag, óriási hátizsák és egy 270 kilométeres táv – futva. Ez vár azokra, akik részt vehetnek a Grand Canyontól a Bryce Canyonig húzódó ultrafutáson. Az idei évben egy magyar fogorvos, az 50 éves Lubics Szilvia ért először célba – csakúgy, mint két éve az Antarktiszon megrendezett versenyen, ahol még egy pingvin is megtámadta.

Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?

Testvér nélkül nem élet az élet – tartják sokan. És bár valóban csodálatos szövetség alakulhat ki a testvérek között, előfordul az is, hogy ez a kapcsolat minden lesz, csak idilli nem. A testvérlétben ugyanis gyakran ott lapul a gonoszság.

Tudjátok, hol készült Károly király és Kamilla királyné túrabakancsa? Elárulom: Nagymaroson. És azt, hogy ki volt az a klassz nő, aki vállalta az extrém rövid határidőt, majd mindössze tíz nap alatt elkészítette Károlynak és Kamillának a személyre szabott bakancsokat? Nos, ő Mosonyi Panni, aki pontosan tudja, milyen lábbelire van szüksége annak, aki a legnehezebb terepen a legmagasabb hegyekbe vágyik!

Huszonhét éve nincs olyan halottak napja, hogy ne sütne verőfényesen a nap. Míg a szeretteim sírjai fölött görnyedeznék, csendben beszélgetnék, mintha nem is az élőkhöz szólnék, hanem nekik súgnám a szavaimat. A nagy halom földön túlra üzenném, hogy hiányoznak.