A sorozat, amitől évtizedeken át féltették a nézőket – 30 éves a Vészhelyzet

–

Féltették tőle a nézőket

„A Vészhelyzet kapcsán valójában egy 50. évfordulóról is beszélhetünk, tekintve, hogy az alapkoncepciója már 1974-ben megszületett – vezette fel dr. Nádasi Eszter médiakutató a történetet, amit az SBO-s (sürgősségi betegellátó osztály – a szerk.) élményei alapján írt Michael Crichton, aki 1969-ben diplomázott a Harvard orvosi karán.

– Alapvetően mozifilmnek szánta a sztorit, de sosem került széles vászonra – sőt, még a tévébe is alig jutott be. Több csatorna is elutasította, nagyon féltették a nézőket gyakorlatilag mindentől, ami a Vészhelyzet: a gyors tempótól, a nagyon sok szereplőtől, az orvosi zsargon használatától, a rengeteg akciótól.”

Ki akarna a szabadidejében kórházban fekvő embereket nézni?

Az, hogy a Vészhelyzet nehezen tört utat magának a képernyőre, nem egyedi eset volt: a kreatívok már az ötvenes években kísérletet tettek arra, hogy a kórházsorozat műfajt eljuttassák a közönség elé. „A tévések akkoriban azzal is érveltek ez ellen, hogy ki akarna szabadidejében kórházban fekvő betegeket nézni, hiszen örül az ember, ha nem kell odamennie a való életében. Miért jelentene ez bárki számára szórakozást? 1952-ben mégiscsak utat tört magának két sorozat, a siker azonban elmaradt, így igazolva lett a tétel, hogy ez nem érdekes” – tette hozzá Nádasi Eszter.

1954-ben azonban mégis elkészült a terepmunkán alapuló Medic című sorozat, ami gyakorlatilag a második világháború utáni tudományos fejlődés és a modern kórházak dicsérete, illetve dicsőítése is volt egyben.

„Az első kórházsorozatoknál orvosi szervezetek biztosították a tartalom hitelességét, arra ugyanis nagy volt a készítői igény, hogy megbízható legyen az egészségügyi tartalom.

A szakértők azonban nemcsak azt figyelték, hogy helyesek-e a szakkifejezések, vagy hogy jól fogják-e a színészek a felvételeknél a szikét, hanem azt is, hogy hogyan viselkednek a sorozatokban ábrázolt orvosok (mondjuk, hogy isznak-e kávét a konzultációk során, ezt ugyanis nem tartották professzionálisnak).”

Ahogy Nádasi Eszter kiemelte: a 60-as években aztán a dokumentarista, technológiaközpontú megközelítés mellett helyet kapott a melodráma is, emellett igyekeztek rájátszani a pozitív orvosképre. „A karakterek istenszerű orvosok lettek, a sebészek pedig közülük is az abszolút mindenhatók. Részben azért, hogy a nézőkben ne keltsenek hamis elvárásokat a való életre vonatkozóan, a hetvenes években elkezdtek kicsit sötétíteni a kórházsorozatokon, ez azonban nem nyerte el a nézők tetszését. Ezután sok mindennel próbálkoztak a műfajban, az útkeresés pedig egészen a kilencvenes évekig kitartott. Aztán 1994-ben jött a Chicago Hope Kórház, mely népszerű lett, de nem annyira, mint a Vészhelyzet, ami olyat mutatott, amit addig egyik kórházsorozat sem azzal, hogy a sürgősségi betegellátásba nyújtott bepillantást.”

A sürgősségi ellátás „romantikája” – és a valóság

Dr. Spányik András orvos, pszichoterapeuta szerint – akinek a pályaválasztásában nagy szerepe volt a sorozatnak – annak ellenére, hogy a sürgősségi betegellátás sok szempontból romantizálva van a Vészhelyzetben, a sorozat megjelenít valós problémákat is.

„Az orvosok az SBO-n fontos és heroikus munkát végeznek, ehhez képest viszont kevés pénzért. És tényleg olyan az ottani munka, mint egy csatamező: folyamatosan történik valami, és magas ingerelárasztás alatt vagy orvosként. Így ott dolgozni nemcsak lelkileg megterhelő, de akár súlyos addikciót is jelenthet – olyan, akár a drog”

– fejtette ki, hozzátéve: amikor Magyarországra behozták a sorozatot, itthon még nem volt sürgősségi betegellátás. Az pedig, ami később kialakult, nem nagyon hasonlított a Vészhelyzetben megismertekhez. 

„Az elképzelés a sürgősségi betegellátásról, illetve a sürgősségi osztályról az, hogy ha oda bekerül a beteg, teljes körű ellátást kaphat. Csakhogy Magyarországon, főleg Budapesten, nem ez a valóság. Így miután diagnosztizálják a beteget, sok esetben át kell szállítani egy másik intézménybe” – teszi hozzá Spányik András. Szerinte így a betegutak bonyolultabbá válnak, ami sok esetben okoz frusztrációt a betegekben.

„A páciensek fejében is az él, hogy ha a sürgősségire mennek, akkor az azt jelenti, hogy ott helyben sürgősen, akár percek alatt megkezdik az ellátásukat. Ez az elvárás, és az, amit kap az ember, teljesen más” – ezt már dr. Farkas Kinga pszichiáter, pszichoterapeuta emelte ki.

A sorozat, ami jól öregedett

Dr. Laki Beáta bioetikus, filozófus szerint, ami a Vészhelyzetről orvosetikailag is elmondható, hogy a benne megjelenő morális-társadalmi-etikai kérdéseket tekintve jól öregedett. „Figyelembe vegyük-e a beteg akaratát, vagy végsőig küzdjünk az életéért? De az abortusz kérdése is ugyanígy előjön a Vészhelyzetben, ahogy olyan parázs társadalmi kérdések, mint az, hogy az egyenlőség, a diszkriminációmentesség hogyan tud megvalósulni vagy épp hogyan nem az orvos-beteg viszonyban.

Magának az orvos-beteg kapcsolatnak a minősége is megjelenik a sorozatban, illetve azok a morális kérdések, amikkel az orvosok mellett a betegek, a hozzátartozók és az ellátószemélyzet is találkozik. Rengeteg réteget foglal magában, ami miatt a benne felvetett kérdések számtalan perspektívát nyitnak, és jó példaként használhatók a mai napig az orvosképzésben.”

Dr. Ureczky Eszter kultúrorvostan-szakértő, anglista Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán tartott saját kurzusán irodalmi és filmes példákon keresztül beszélget a hallgatókkal az orvoslás lélektani és etikai dilemmáiról. Nagyon egyetért Laki Beátával abban, hogy az érzékenyítésnek óriási jelentősége van. „Van a kórházsorozatoknak helyük az orvosképzésben is, akár az érzékenyítés miatt, akár azért, hogy a kiégésprevenció időben elkezdődjön. A felmérések szerint sok medikushallgató küzd a mentális egészségét érintő gondokkal, ezek rettenetes, valós problémák, a megelőzés, a velük kapcsolatos kommunikáció pedig elengedhetetlen. Ennek elősegítésére jó eszköz lehet a kreatív írás, egy-egy film, sorozat.” 

Televíziótörténeti szempontból is örök klasszikus

Azt már dr. Hermann Veronika emeli ki, hogy a Vészhelyzet ma is jól megállja a helyét televíziós tartalomként: „Ha a 90-es, 2000-es években készült sorozatokat nézzük – amelyekhez sokan térnek vissza nosztalgiából –, a Vészhelyzet meglepően jól működik befogadói szempontból is. A minőségi televízió kifejezést elsősorban az 1990-es évek végén megjelenő, főleg az HBO által gyártott sorozatokra (például a Maffiózók, A drót) kezdte el alkalmazni a szakma és a médiatudomány, amelyek jellemzője az elbeszélés összetettsége, a műfaji határok feszegetése, az elit célközönség elérése, sok esetben pedig a szerzői filmekre jellemző kézjegy. Noha a Vészhelyzet klasszikus értelemben nem számít minőségi televíziónak, sok esetben abszolút megelőlegezi ezeket a jegyeket.”

Már az első évadban olyan alkotók rendeznek epizódokat, mint például Quentin Tarantino – ahogyan az a beszélgetés egy másik pontján kiderült.

A minőségi televízió jegyeire példaként Hermann Veronika a sorozat első évadából egy olyan részt említ, amiben egy műhiba miatt Greene doktor elveszíti várandós páciensét. A Love’s Labour’s Lost szerinte valószínűleg „a televíziótörténet egyik legjobb epizódja” – ami egyébként Shakespeare Lóvátett lovagok című műve után kapta a címét, és így már eleve egy szójátékot rejt (a labour magyarul vajúdást jelent).

Ebben nemcsak egy tragikus műhiba komplex keresztmetszetét mutatják be – és azokat a sokszor véletlenszerű, pici lépéseket, rendszerbeli hibákat, amik elvezethetnek hozzá –, hanem az orvost is mint embert, akihez a tragédia elszenvedői mellett iszonyúan empatikusan állnak a sorozat készítői.

„Nagyon kevés médiatartalom tudta ezt azóta is ilyen nüanszosan bemutatni. A Vészhelyzet azonban ezért is öregszik nagyon jól, mert televíziós tartalomként is jól működik a mai napig.”

Filákovity Radojka