Oszvald Marika: „Nem lehet az ember mindig csoda!” – Elviszlek magammal

Négyévesen állt először színpadon, hét–nyolc éves korára kívülről fújta a teljes magyar operett-repertoárt, amit a szülei játszottak ünnepelt sztárként. Mégis szigorúan nevelték, és óvták attól, hogy mindenáron színész legyen. Különösen az édesapja, aki szerint a lánya tehetséges volt ugyan, de egy kissé szertelen… annak idején azt jósolta, hogy talán majd 40 éves korára megkomolyodik. Marika szerint ez sikerült is… részben. De ő nem is szeretne felnőni, imádja, hogy az egyik öltöztetője azt mondja neki: „na, gyere, te ovis!” Milyen, ha rosszkedvű? Hogy viseli a túlzott rajongást? Mennyire ment neki a gyereknevelés? Mit tanul a színházban őt körülvevő rengeteg fiataltól? És hogy csempészte be a friss Kossuth-díját a színpadra? Elviszlek magammal, Oszvald Marika.